7óra7

Írni kell

Írni kell

2016. 10. 10. | TörökÁkos

Két harminc év körüli, csinos, sőt egyenesen decens nő közötti beszélgetésbe szaladtam bele a Nyugati pályaudvarnál szombaton, dél körül. „De legalább a Kamarás Iván segge látszott” – mondta egyikük. 

Az volt a legjobb” – kontrázott a másik. Volt ebben valami szeretnivaló egyenesség, de azért elgondolkodtatott, hogy mire írja az ember a magáét előadásokról, színházról, valamiről, bármiről.

Eszembe jutott Karinthy egyik humoreszkje, amikor a legunalmasabb emberek egyike adjusztálja folyamatosan az írót, hogy az ő viselt dolgait kellene megírni, nem a sok fenséget, vagy a Nézőművészeti Kft., akiknek az egyik előadásuk után egy pedagógus azt mondta, hogy  inkább a kézmosás fontosságáról kellene darabot csinálni. Aztán Karinthy is megírta és a Nézőművészeti is megcsinálta. Ezt nagyon ki kellene vattázni ahhoz, hogy cikké combosodjon. Ráadásul, utánakeresni, hogy melyik előadásról vagy filmről van szó, nekem nem rémlik, közben vigyázni, véletlenül se érződjön fallokrata szexizmusnak. Szóval, sok a macera, ennyi talán nincs is benne.

ter_3.jpgTerror - Mészáros Béla (fotó: Dömölky Dániel)

Aztán este a 2-es villamossal mentem a Katonába a Terror bemutatójára. El a Parlament mögötti tüntetés előtt, amely a Népszabadság egyik pillanatról a másikra történt „szüneteltetése” miatt szerveződött. Az egyik kritikus kolléga ironikus mosollyal mondta, egy Katona kaliberű színház, tüntetés idejére ír ki bemutatót – ilyet nem lehet csinálni.   

Valaki szerint az október 2-i népszavazás bebukása után borítékolható volt egy ilyen begorombulás, valaki más Matolcsy barátnőjének üzleti szárnyalásáról és Rogán Antal helikopteres nászrepüléséről frappírozott. Az MSZP is megkapta a magáét: ha eladta a részesedését a Népszabadságban, akkor most mire ugrál? Mit gondolt, majd a verebek csipegetik fel! És közben mosolyogtak – szomorúan, de mégiscsak mosolyogtak.

ter_1.jpgTerror - Fullajtár Andrea, Kiss Eszter, Mészáros Béla (fotó: Dömölky Dániel)

A német Ferdinand von Schirac Terror című darabja egy tárgyalásról szól, ahol egy pilóta elítéléséről vagy felmentéséről kell dönteni, aki a parancs ellenére lelőtt egy terroristák által elfoglalt, és egy nézőkkel teli labdarúgó-stadion felé eltérített utasszállítógépet. Az előadás pőrére vetkőzteti a helyzetet, aztán ismét becsomagolja, majd megint bontogatja, míg végül számomra egyetlen érv marad a vád kezében: ha az alkotmányban rögzített alapelveket egyetlen ember döntése felülírhatja, akkor hová lesz a világunk. Közben az is eszembe jut, hogy Németországban gyaníthatóan nagyobb súlya van az Alkotmány szónak, mint nálunk a folyamatosan újjászülető Alaptörvénynek. Nem tudhatom, de gondolom. Így tehát hitelét vesztő alapelvek vagy az egyetlen ember, szintén vérfagyasztónak hangzó önhatalma között kell dönteni.

Így amíg tudunk, amíg lehet - mosolygunk és írunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr4511785001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása