Két harminc év körüli, csinos, sőt egyenesen decens nő közötti beszélgetésbe szaladtam bele a Nyugati pályaudvarnál szombaton, dél körül. „ De legalább a Kamarás Iván

Unja, hogy a műalkotásokon gondolkodni kell? Fárasztja a nézés vagy a hallgatás? Mi segítünk!

Operába menni egy elismerő "hoppá", egy tiszteletteljes biccentés, lám, az illető bizonnyal ért a művészethez, és nem csak úgy beesik valahova, mint a közönséges halandók.

Hogy a bohózatoknál csak a még rémesebb operetteknek van nagyobb nézőközönsége, ez is megerősít minket abban, hogy ez nem a mi terepünk.

„ Az Újvidéki Színházra NEM KERÜL LAKAT! ”

Az egyik legjobb magyar társulat színházának ajtajára kerülhet lakat, ha hamarosan nem sikerül tisztázni a helyzetet.

Mit tehetünk, amikor nem helyre szól a színházjegyünk, és mégis szeretnénk a legjobb helyre leülni?

Rengeteg induló akad, aki versenybe száll a figyelmünk elvonásáért. A kiegyenlített küzdelemben a szerkesztőség szigorúan szubjektív véleménye alapján itt a hét dobogós.