Puskás Tamás rendezése kétségtelenül ízléses, azonban semmi újat nem kapunk a legújabb My Fair Ladyvel.

Azért bosszantó, hogy Puskás Tamás rendező-igazgató semmit sem akart kezdeni a My Fair Ladyvel, mert sok musicaltől eltérően a Shaw történetén alapuló darab valóban szól is valamiről: a tanulatlan beszédű virágáruslány és az egocentrikus professzor történetén keresztül mesél két különböző társadalmi osztályból érkező ember, még tágabban a Férfi és a Nő egymáshoz közeledéséről. Ebből igenis lehet érvényes és fiatalos előadást is létrehozni, hogy lássuk ezt, ahhoz nem kell nagyon messzire menni, elég csak 180 kilométert utazni, hiszen Miskolcon még mindig nagy sikerrel fut Béres Attila változata.Középen Tompos Kátya (fotó: Toldy Miklós)

Ezúttal azonban nem derül ki, hogy mi szükség volt Budapesten egy újabb My Fair Ladyre, alig egy évvel azután, hogy a Magyar Színház több mint húsz évig játszott, igencsak a filmre építő változata lekerült műsorról. Puskás rendezése kétségtelenül ízléses, Bagossy Levente díszlete pedig nemcsak látványos, de jól is működik – ezen túl azonban semmi újat nem kapunk a Centrál előadásától.

Puskás Tamás tehát inkább igazgatóként dolgozott jól, mint rendezőként, a bemutató megvalósításával ugyanis több legyet ütött egy csapásra. Az ismert cím képes megszólítani a Centrál egyre jelentősebb törzsközönsége mellett a musicalkedvelők széles táborát is, ráadásul Alföldi Róbert szerepeltetésével azokat a rajongókat is becsábíthatják, akik amúgy – Az Őrült Nők Ketrecét leszámítva – nem járnak musicalekre.

Cserna Antal és Borbás Gabi (fotó: Toldy Miklós)

Puskásék egyébként eszközöltek néhány változást, ám ezek nem sokat adnak hozzá az amúgy profin üzemelő előadáshoz. Baráthy György fordítása a próza terén a korábbihoz képest annyival nem frissebb, hogy igazán jelentős legyen (sőt sokszor fel sem tűnik a különbség), a dalszövegek pedig maiak ugyan, cserébe viszont megfosztanak minket néhány ismert sortól, ami a Centrál olykor kevésbé jó akusztikájával együtt nem segíti elő a szövegértést.

Mert a zene ismert és bár nosztalgikus, de működik, a színészek pedig zömmel hitelesen, komolyan játszanak. Cserna Antal elsőosztályú másodhegedűs, Borbás Gabi pedig képes kilépni a szövegkönyv által sematikusra rajzolt anyafigura két dimenziójából, különleges anya-fia kapcsolatot alakítva ki Higginsszel. Magyar Attila továbbra sem érzi a különbséget egy szerep és egy önálló est között, bár humorával közönségsikert arat, ez az előadás kárára megy, ugyanis elég zavaró, ha egy profi musical közben nem Alfred P. Dolittle köztisztasági munkást látjuk, hanem Magyar Attilát.

Tompos Kátya és Alföldi Róbert (fotó: Toldy Miklós)

Örülünk, hogy Alföldi Róbertet megtalálta Higgins professzor szerepe, Tompos Kátya az elején sem sok és a végén sem kevés – mindkettejük méltán kapta meg a szerepet, amellyel tudnak mit kezdeni, egymással azonban nem. Mentségükre szóljon, hogy terük sem marad rá, ugyanis bekerült az előadásba a jellemzően el nem játszott báljelenet, ami semmit nem ad hozzá a cselekményhez, kikerült viszont néhány, a főszereplők mélyebb megismerését szolgáló momentum. Így Eliza és Higgins kapcsolata sem mélyül el annyira, hogy megérthessük, a virágáruslányból lett „hercegkisasszony” miért az egoista tanárt választja imádója, az ezúttal nem sematikus Freddy (Rada Bálint) helyett. Márpedig egy My Fair Ladyben minden ezen áll vagy bukik.

(2016. október 2.)

A My Fair Lady adatlapja itt található.