Kiss Csaba egy Bergman-filmet rendezett a Nemzetiben.
Mindig kockázatos egy ismert film forgatókönyvét színpadra vinni. Bergman forgatókönyvei helyenként már-már decensnek tűnő, pontos analízisek: egykor végletesen megroppant sorsok lassú lelepleződései. Filmjeiben ezt a pszichoanalitikus, skandináv mélabút emeli szakrális magasságokba, alakjainak sokkal inkább jelentése van, mint kézzelfogható valósága vagy színe-szaga. Meddő Hérák, elvetélt Aphroditék, szótlan Héphaisztoszok.
Györgyi Anna, Horváth Lajos Ottó (fotó: Eöri Szabó Zsolt)
Bergman filmjeiben éppen ezt keressük. A színház azonban más: ha nem bábokkal játszanak, a velünk közös térben lélegző, hús-vér testek megkerülhetetlen adottságok. Egyben lehetőség a színház számára, amivel kezdeni kell valamit. Kiss Csaba, aki hosszú éveken keresztül vívott a színpadra vitelért, nem kezd velük semmit sem. Egy Bergman-filmet rendezett a Nemzetiben.
A magányos emberek és a magányos házaspár története egyébként nem rossz film. A felakasztott kutyával és a titokzatos módon legyilkolt tehenekkel olyan, akár egy finomra hangolt pszichothriller. Lebegő lassúságát hamar fel lehet venni, nem nehéz megérteni az áttetsző teret, engedni a zenei atmoszférának, megbocsájtani a vetített képek sablonosságát. Az elemelt párbeszédek sem keltik bennünk az ilyenkor gyakori késztetést: megbökni a játszókat, hogy miért nem mondják, teszik azt, ami egészen triviális. De mindez nagyon távol történik.
Tóth Auguszta, Schnell Ádám (fotó: Eöri Szabó Zsolt)
A színészek majd’ mindegyike talál egy önmagában kevéssé életszerű, mégis valódi emberre utaló, jó hangfekvést. Míg Györgyi Anna ebben a tónusban még indulatfokokat is tud váltani, Horváth Lajos Ottó Andreasa nyeklik egyet az érzelmi kitörésnél. Tóth Auguszta vállalja a legnagyobbat, folyamatos hangulatváltozásai azonban szakmai ügyességnek hatnak és idegenek maradnak ebben a monokróm világban.
A zavaróan melodrámai vég után csak halvány gondolatokat viszek magammal az élethiányainkról, aztán a Boráros tér körül azok is elmúlnak. Marad, ahogy Horváth Lajos Ottó folyamatosan körbekerékpározza a kerékpározásra alkalmatlan, szűkös teret. Mondjuk, az nem kevés.
(2016. október 16.)
A Szenvedély adatlapja itt olvasható.
