A X. Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál zárónapján magyar társulatok mutatkoztak be; igaz, csak a határon túlról érkező előadás volt magyar nyelvű, a két anyaországi angol, illetve ógörög.

Ez a fesztivál már a bábeli kavalkád jegyében telik, és ebben a harmadik nap sem mutatott változást: hiába léptek fel magyar társulatok, a három előadás mégis három különböző nyelven hangzott el. A debreceni IEAS Drama&Theatre nevű társulat például nevéből is következően angolul játszik – így mutatták be Brown Buffalo, azaz Barna Bölény című produkciójukat is. Az Újvidéki Egyetem Művészeti Akadémiájáról érkezett Ricz Ármin Parti Nagy Lajos és Cserna-Szabó András szövegeiből állított elő igazán különleges monodráma-előadást. A fesztivált aztán a házigazda Janus Egyetemi Színház zárta: legújabb bemutatójuk, a Kőműves Kelemen a népballada táncszínházi feldolgozása, melyet ógörög nyelvű textus színesít.

Étkezni emberi dolog

A Brown Buffalo című előadással valahogy egyáltalán nem alakult ki viszonyom, a másik két előadás viszont annál erőteljesebb hatást tett, nem csak rám. Ricz Ármin Étkezni emberi dolog című ötszemélyes egyszemélyesével valóban különleges élményben részesítette a közönséget. A produkció és ő maga teljesen belakja a Bóbita Bábszínházat: kisterem, nagyszínpad, előtér, nagyterem – a mindössze 45 perces előadás négy jelenete négy különböző helyszínt kap. Parti Nagy és Cserna-Szabó étkezésről szóló szövegei népdallal, népzenével, templomi szertartással és teleshop-paródiával keverednek vagy adatnak elő, de a műfaji eklektika egyáltalán nincs az előadás kárára, inkább ez teszi igazán eredetivé. Ricz Ármin színészi erejével mindent elhitet velünk, mi pedig a két „inas” néma iránymutatását követve megyünk is utána mindenhova.

Egy idő után az embert már nem is annyira a szövegek érdeklik, mint az előadás legprimerebb érzéki szintje: az előadó gesztusai, a sokszínű zenei világ, az erős képek. Valahol itt kell ezt a produkciót megérteni, nem annyira a két kortárs író egyébként erős, és Ricz Ármin által hatásosan tolmácsolt szövegein keresztül. Az utolsó jelenet már némán zajlik, és az előadásban végig meglévő brutalitás hirtelen a maga közvetlenségében jelenik meg, hogy így feloldatlanul érjen véget ez a „szakrális utazás”.

Brown Buffalo

A Janus Egyetemi Színház előadásának szövegét direkt nem érteni, hanem csak hallani kell, miután az ógörög nyelvnek nem is lehet sok ismerője a közönség soraiban. A „mozgásszínházi oratóriumnak” nevezett Kőműves Kelemen Kányádi Szilárd rendező és Györfi Csaba koreográfus munkája. Utóbbi számomra az egy kis marosvásárhelyi csapattal készített Fade-out című munkájával már bizonyította, milyen természetesen és erőteljesen tud kifejezni gondolatokat és érzelmeket a tánc nyelvén. (Az idei kisvárdai fesztiválon is előadott táncprodukcióról itt olvasható rövid értékelés.) Tóth Géza díszlete négy részre osztja a közönséget, amely arénaszerűen üli körbe a játékteret. A magos Déva várát építő tizenkét kőműves kilenc fős női énekkarral és a görög mondák vak jósával, Teiresziásszal egészül ki, akit egy valóban vak fiatalember alakít. Az általa elmondott és a lánykar által elénekelt ógörög szövegek különleges ízt adnak az előadásnak, időtlen mitikus időbe helyezve a magyar népballada történetét. Ének és tánc egyfajta ősi mágikus szertartásban egyesül, és a játszók között is teljes az összhang: a társulat társulatként is jól vizsgázik.

Mind az Étkezni emberi dolog, mind a Kőműves Kelemen elsősorban az érzékekre hat, így jó választásnak bizonyult a soknyelvű közönség számára. A három napos fesztivál ezzel véget ért, de tudósításunk nem: a beszámolósorozatot a díjazottak névsorával és egy értékeléssel zárjuk majd.