A Pali Szamosi Zsófia jutalomjátéka.

Lehet iszonyú hatásos újraértelmezést csinálni a Hamletből, nyilván. De ha egy új történetet hallunk, pláne ha egy úgynevezett általános nagymama, tehát a mindannyiunk által ismert jó fej idős asszony kezd sztorizni, ott bizony sírás-rívás lesz, egy új történet katarzisa.

A PanoDráma Pali című előadása egy valós személy, Gyenes Judith történetét meséli el, aki az ’56-os részvételéért elfogott, majd kivégzett Maléter Pál felesége volt. Egy klasszikus, szép, megrázó szerelmi történet ez monodráma formában, amilyet már sokszor hallottunk és még legalább ennyiszer hallani akarunk, ami után még órákig sóhajtozunk és vágyunk vissza egy olyan korba, amiben még akadt hősiesség, erkölcs és szenvedély.

Szamosi Zsófia a Pali előadásában (fotók: Szarka Zoltán)

Nincs mese, az ilyesmi mindig hat. A megvalósítás ebben az esetben nem is a lehetetlennel való megbirkózás, hanem az önmagában tökéletes alapanyag el-nem-rontását jelentette, s ezt a rendező Lengyel Anna kifogástalan óvatossággal vitte végig. Az előtérben ötvenes éveket idéző lakkozott fiókos szekrény, táskarádió, förtelmességében szerethető lámpa, s az előadás egyedüli szereplője, Szamosi Zsófia.

A Pali Szamosi Zsófia jutalomjátéka. Az apróságokban: gesztusokban és ritmusokban teljesen Gyenes Judith-tá lényegülő színésznő érzelmi hullámvasútján egyik pillanatban a kamaszlányos rajongó szerelmen, a másikban az aggódó feleség magányán, a harmadikban az elhagyott szerelmes kétségbeesésén és kitartásán visz végig minket. Még az sem zökkenti ki, mikor az első sorban iszonyú csengőhangfrász tör ki, s a megzavarodott néző előbb felveszi telefonját, majd keresztülgyalogolva a színen kimegy telefonálni, és még vissza is jön.

És az interakció! Ami gyakran kellemetlen erőszakoskodás, bevonási kényszer, most csak fájdalmas kiszólás, hogy legyen apropónk mélyen magunkba szállni. „Ti jártatok már a 301-es parcellánál?” Fontos kérdések ezek, amik a tisztességből lenyomott ’56-os megemlékezések ellenére újra felfedezik a forradalom megszoktatott hősiességét és tragikumát.

Egy jó történet kellett ahhoz, hogy újra felfigyeljünk a 60 éve velünk élő, bérházfalakon horpadozó lövésnyomokra.

(2016.december 7.)

A Pali adatlapja itt olvasható.