Nagy műből, csillogó adaptációval, pengeéles rendezéssel, pontos színészi együttjátszással fontos előadás született.

Nem az a rizikó, hogy az előadás majdnem bruttó ötórás. Sokkal inkább az jelenti a gondot, hogyan lehet egyszerre szólni azokhoz a nézőkhöz, akik jól ismerik a Biblia Genezis-történetét vagy/és olvasták Thomas Mann József-tetralógiáját és azokhoz, akik e tudás híján ülnek be a nézőtérre. A színház már az előcsarnokban igyekszik felkészíteni azzal, hogy Ádámtól és Évától eredeztetve felvázolja a bibliai családfát egészen Jézusig. Innen is tudható, hogy Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot, Jákob nemzé Józsefet.

Gálffi László (fotó: Horváth Judit)

A regényfolyamot színpadra alkalmazó Gáspár Ildikó József történetére fókuszál. Az ő bibliai útját követi a termékeny félhold földjéről, Kánaánból az Ehnaton fáraó uralta Egyiptomig. Bejárja vele a felnőtté válás állomásait. Ahogy a magabiztos, a testvéreit lenéző, apa kedvence ifjút a tapasztalása, a műveltsége és a gyors észjárása egyre többé teszi, s a rabszolgaságból az idegen föld befolyásos emberévé emeli. Bemutatja kétszeri „kútba” esését. Ez kell  a bölcsesség megszerzéséhez, ami képessé teszi, hogy megbocsásson az ellene vétkező testvéreinek és jól sáfárkodjon a hatalmával.

József élete mellett Gáspár Ildikó feldolgozásában megjelenik az apa, Jákob múltja, a szülők egymásra találásának története is. Kapaszkodó ez az ősökhöz és ahhoz a gondolathoz, hogy magunkban hordjuk az előttünk járó nemzedékek minden bűnét és tanítását.

És hol néhány szó, hogy egy kisebb monológ erejéig benne vannak a filozofikus Thomas Mann-i gondolatok a világ körforgásáról, az álom és a valóság egybefolyásáról, a szakadásról, az idegenségről, a „száj beszédének kezdetéről”, a test és a lélek szabadságvágyáról, az örök nyughatatlanságról és a méltóságról. Mélységesen mély Gáspár Ildikó adaptációja.

József és testvérei (fotó: Horváth Judit)

Méltó ehhez a szöveghez Izsák Lili egyszerű és mégis az egész univerzumot visszatükröző díszlete. Egy aprócska faház a színpad közepén, ami lehet az a szülőház, ahonnan József elindul és ahová visszatér. De lehet pusztán egy játszóhely, ami megpörgethető, megmászható és amibe egy történet mindenképp, de akár a világmindenség is belefér. Felette mint egy óriási tányér a múlt feneketlen kútja. A rávetített képek egyszerre jelzik a konkrét helyszínt és a végtelent. Csak néhány függöny, stilizált lótuszvirág vagy a béke mindent beborító kékje, s máris kész a háttér ahhoz a világhoz, amiben a grandiózus alkotás életre kél.

Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezőként együtt jegyzik az előadást. Elképzeléseik nyomán jól követhetően, magától értetődő természetességgel kapcsolódnak össze a szereplők, s minden pátoszt és archaikusságot nélkülözve köznapiak a szavak. Templomi játékként elevenednek meg a lineárisan egybefűzött történetek, s ez különleges stílust ad a játéknak. Mint egy naiv festő alkotásán elkapottak, mégis a végletekig leegyszerűsítettek a képek. Ezt a hatást erősíti a Kákonyi Árpád komponálta élőzene is. Bumfordi báj, mindent átható gyermetegség és a helyzetek komikumából fakadó humor adja az előadás alaphangulatát. Szabadon továbbgondolható, miért népesítik be a teret időnként a világ minden tájáról egybegyűjtött állatok.

Kerekes Éva, Hámori Gabriella (fotó: Horváth Judit)

Ebbe a játékmódba belefér, hogy a szereplők egyszer csak elmesélik, másszor el is játsszák a történetet. Dinamikát, a figyelmet folytonosan ébren tartó lüktetést ad a produkciónak. Evidenciaként hangzanak az univerzum szabályszerű működését leíró mondatok, némelyikük az előadás során többször is. Ennek alapján joggal fogalmazódik meg a kérdés, miért követi el akár az egyes ember, akár a világ újra és újra ugyanazt a hibát.

A rendezés erénye, hogy ezek a megoldások az előadás egészét a gondolatok könnyebb befogadása felé mozgatják. Segítségükkel a teremtés monumentalitását, a múlt és a jövő egymásba kapaszkodását, a megbékélést mint a túlélés esélyét ragadja meg.

Az Örkény társulata érett arra, hogy egy ilyen sokdimenziós játék létrehozója legyen. Színészei folyamatos összpontosítással együtt, egymásba kapaszkodva teremtenek – akár egymásra épülő, akár egymáshoz nem kapcsolódó több szerepet játszva – nagyon pontos karaktereket. Az előadás gondolatvilágába jól illeszkedik, ahogy Polgár Csaba a fiatal Jákobot és az érett Józsefet megformálja. Jákob hevességében, céltudatosságában az ifjú Józsefet, az érett József megfontoltságában az idős Jákobot idézi. Gálffi László a sokat megéltek tapasztalatával játssza az idős Jákobot, és Takács Nóra Dianával az oldalán Potifár-szülőként egy helyzetkomikumban is kiteljesedhet.

Patkós Márton (fotó: Horváth Judit)

Mindent visz Kerekes Éva Potifárné szerepében. A céltudatos, a hódító, a ravaszkodó, a féktelen szenvedélyű… És ott van Tenki Réka csipogó hangú, Józsefért aggódó Manója vagy Vajda Milán öntelt Potifárja és Hámori Gabriella észrevétlenül óvó Ráchelje. Meg Zsigmond Emőke finom hajlékonysága és Kókai Tünde Benjámin-tekintete…

És persze az ifjú József (Egyiptomban Ozarszif) Patkós Márton alakításában. A fiatalok hetykeségével, a sokra hivatottak magabiztosságával, a kudarcokból felemelkedni tudók ritka képességével. A színész intelligensen, a szerepet uralva, szuggesztíven repíti Józsefet tovább s tovább. Patkós Márton pedig megérkezett az Örkény társulatába. Szép történet ez.

Csizner Ildikó

(2017. február 5.)

A József és testvérei adatlapja itt olvasható.