7óra7

Babaszoba
7óra7: (7/10)
Közösség: (8/10)

Babaszoba

2010. 10. 03. | 7óra7

Azt hiszik, minden a legnagyobb rendben van a munkájukkal, családjukkal? Vagy épp azt gondolják, hogy nem? Arra gondolnak, hogy csak önök hoznak áldozatot és senki más? Vajon a munka van a családért vagy a család a munkáért? Túl nehéz, vagy túl könnyű ezeket a kérdéseket megválaszolni? Nézzenek be Helmerékhez! Megéri! A József Attila Színházban életre kel az ibseni borzalom. Látszat, illékony boldogság, a pszichét az őrületig feszítő döntések, vágyak, titkok elementáris ereje, határtalan szerelem, naivitás és a sötét és sikamlós korrupció hálója. Tehát az élet habos oldala.
Nóra jól ismert történetét korlátoltság lenne pusztán csak a XIX. századi, kibontakozó feminista mozgalom egyik ideológiai „segéderejévé” alacsonyítani. Hisz a feleség és általában a nők alárendeltsége csak egy a mű számos rétege közül. Emellett komoly lélektani és morális kérdések is feszülnek a mélyben.
Varga Klári Nórájában jól nyomon követhetőek a változás különböző stádiumai. Láthatjuk, hogyan vetkőzi le naivságát, és döbben rá, hogy önmagát is becsapta, hogyan dolgozza fel a traumát, és jut végső elhatározására. Az előadás elején Nóra ijesztően kislányos, mármint maga az alakítás, a gesztusok eléggé szétszórtak, nem hatnak túl összeszedettnek, de Varga folyamatosan finomítja a karaktert, és a végéről visszatekintve, a kezdeti alakítással kapcsolatos kétségek eloszlanak. Tudatos volt ez az első pillanattól. Nórát – amellett, hogy a világ sokkal bonyolultabb, mint hitte, és hogy a bűn akkor is bűn marad, ha „jó” célért követik el – legmélyebben annak a természetességnek a felismerése érinti, amellyel férje, Torvald semmibe veszi, és abszolút alárendeltjeként kezeli. Besenczi Árpád ezt a férjet nagyon erősen akarja mutatni, ettől azonban a karakter túljátszottá válik. Kevesebb hangerővel, gesztussal és hangsúllyal is értene a néző a szóból. Így azonban kevésbé válik átérezhetővé Torvald mérhetetlen önzősége, gyávasága, és az elképesztő megdöbbenés, amikor Nóra otthagyja, s mindez (egy pillanatra, tovább nem) felsejlik előtte. Fehér Anna Lindéné szerepében hallatlanul jól lebegtet: az utolsó pillanatig sem vagyunk benne biztosak, hogy tetteit épp a puszta önös érdek, az önfeláldozás, vagy a szerelem vezérli. Persze lehet mondani, hogy nála is a személyiség fokozatos megváltozását látjuk a keserű önzéstől a régi szerelem fellángolásán keresztül eljutva a józan belátásig, de valahogy mégsem ilyen tiszta és egyenes ez az ív. Időnként bizonytalanná tesz, és ezzel válik hallatlanul izgalmas és rejtélyes karakterré. Ennél egyértelműbb figura Juhász György alakításában Krogstad, az ügyvéd, aki a felszínes, pusztán érdekek és természetesen a pénz alapján ítélkező, fennhéjázó polgárság képviselője, és egyben annak áldozata. Csalódott, megcsömörlött és keserű ember, aki kétségbeesésében nem lát más kiutat a rossz anyagi helyzetből (és főleg a rossz megítélésből), mint újra felkapaszkodni a legmagasabb körökbe, minél több pénzt szerezni bármi áron. Ha erre uzsorásként, más megszorult „tisztes” polgárok zsarolásával, befeketítésével képes – akkor úgy. Juhász talán nem érezteti Krogstad személyének minden részletét, de maga a fordulópont, amikor Lindéné szerelme „megváltja”, jól kidomborodik. Bánffy György egy nagyon szerethető, kellemes Rank doktort hoz. Elegáns és mértékletes játék, amelyben ha kell, ott van a tűz. Hitelesen mutatja a szerelmesen vívódó, beteg, idős orvost, aki bár tisztában van vele, hogy Nóra iránti érzései természetes módon viszonzatlanok maradnak, mégis búcsúzásakor, halálára készülvén, mintegy meggyónja érzéseit Helmernének.
Az általában igényes alakítások ellenére azonban az előadás egésze túl hűségessé sikeredett abban az értelemben, hogy az Ibsennél meglevő, főként a zárásnál érzékelhető didaxis a színpadon is megelevenedett. Emiatt viszont az interpretácó helyenként elég monotonná, és olyan „megmondóssá” változott.
Mindezzel együtt érdemes megnézni az előadást, mert kényes témákat bolygat meg érvényesen. Mitől bűn a bűn? A jóakarat vajon feljogosít-e a törvény kijátszására? Lehet, hogy mi is csak egy babaszoba részei vagyunk, amivel csak játszik a környezete? Vagy látjuk-e azt, milyen áldozatokat hoznak értünk barátaink, szeretteink? Azt mondom, üljenek be a József Attilába, és gondolkodjanak, mert van min!

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr1008004101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.