7óra7

Keresztbeszeretők
7óra7: (5/10)
Közösség: (10/10)

Keresztbeszeretők

2010. 10. 03. | 7óra7

Ősi ellentét feszül urbánusok és népiek között. Valószínűleg már Ur és Uruk lakói is jó adag arisztokratikus felsőbbrendűséggel tekintettek falvakban güriző, egyszeri társaikra, kik kívül ragadtak virágzó civilizációjukon. Az ellentét alapja a vélt vagy valós intellektus és az ösztön egymásnak feszülése, amelyből mindig előbbit hozzuk ki „felsőbbrendűnek”, míg utóbbit alantas, megtűrt, állati maradványnak. Mire hatalmazza fel az intellektus az embert? És mi lehet az a rejtélyes erő, amitől nem tud szabadulni a nagyvárosi világpolgár, ha a vidék iszapos-vizenyős talajára lép?
A XIX. századi Oroszországban a vasút hozta a poros kis falvakba a képzett, művelt, és sokat látott városi polgárokat, akiket csodabogarakként kezelt a természetes börtönében tengődő köznép. Ezen ordító közhely szellemében írta meg Gorkij Barbárok című drámáját, amelyben az egymásnak feszülő kusza érzelemfonatok sűrűjéből lassan megszületik egy hamisítatlan orosz kataklizma, az emberi méltóság abszolút bukása.
Ehhez a fő segédletet a két vasútépítő mérnök adja. Cserkun hőn megvetett feleségével érkezik, és az első pillanattól kezdve pondroid kis véglényeknek kezeli az ettől (és sármjától, netán verbál-liberalizmusától) vagy elámuló, vagy épp ellenkezőleg, zsigeri gyűlöletet érző helyieket. Társa, Ciganov egy céltudatos alkoholista, egyetlen vággyal: hogy cinikusan tudjon viszonyulni a világ, illetve a saját maga tökéletes értelmetlenségéhez. Ahogy az lenni szokott egy rendes drámában, azon nyomban megtörténik néhány szerelembe esés, de ahogy nem szokott lenni egy rendes drámában, sikerül mindenkinek egy másikba beleszeretnie, így olyan „keresztbeszeretések” alakulna ki mikroközösségükben, amit csak egy folytatásos romantikus regény bírna kellő melodramatikummal feltárni.
Ezen „keresztbeszeretések” motivikai láncolata meglehetősen világos: az intellektusból kiábrándult férfi (Ciganov – Máté Gábor kiemelkedően hiteles alakítása) a vad ösztönök (Monahova – Ónódi Eszter) után epekedik, a vad ösztön a kegyetlen felsőbbrendűségért (Cserkun – Nagy Ervin) zihál (ahogy teszi ugyanezt a domináért esdeklő antiférfi (Dr. Makarov - Kocsis Gergely) is, a felsőbbrendűség a szelídítőért (Ligyija Pavlovna - Jordán Adél) ég, a szelídítő pedig elesetten, bukásra ítélve trónol a hierarchia tetején. Ez képezi a történet szerelmi fősodrát. Az egy szép lassan eggyé olvadó két világ, az úgynevezett civilizáltak és lemaradók szép lassan elérik az egymás közös nyelvezetéhez szükséges kommunikációs szintet, és feloldják egymást. Így lesz a Barbárok a civilizáció meglétére, és a szellemi haladás relativitására odabiggyesztett örök kérdőjel.
Hogy Ascher Tamás rendező miért pont most, és pont itt érezte azt, hogy erre felhívja a figyelmet, az sajnos az előadásból nem derül ki. Természetesen a téma fontos, és amíg vannak városok és falvak, entellektüel-fasiszták és intelligens parasztemberek, szájukat soha ki nem nyitó kispolgárok és kiskirálykodó elöljárók, addig ezzel foglalkozni is kell, sőt aktuális is lehetne a problémafelvetés, de az előadás ebben a formájában súlytalan marad. Nem nagyon érezni alkotói motivációt, még akkor sem, ha karakterábrázolásban alapvetően pontos és következetes az előadás, s minden résztvevő, színészek, jelmez- és díszlettervezők egyaránt remek technikai színvonalon teljesítenek. Mégis: a Barbárok egy légüres térben festegeti komótosan felkiáltójeleit, amiket bőszen megfigyelünk, de zsebre rakni nehezen tudunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr908004203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása