7óra7

Lávsztori helyett
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Lávsztori helyett

2010. 10. 03. | 7óra7

Nem túl bonyolult, ámbár kétségtelenül létező olvasatát adja Mándy Ildikó táncszínházat a prózaival vegyítő, kellemes hangvételű, szórakoztató, és egyszerűsége ellenére közel sem egyhangú Rómeó és Júlia-értelmezése. Az eredeti műből mindössze a két főhőst ismerhetjük meg, minden mást két, nehezen definiálható táncos figura mesél el, fejez ki, fest le. A RésJ nem az megszokott lávsztorihangulatot fogja meg, itt bizony mindenhez keveredik némi ösztrogén meg tesztoszteron.
Ennek értelmében az előadás kulcsszava a szexualitás, amennyiben Mándy Ildikó rendező értelmezésében a két kamasz egymásra találásának ez a fő mozgatórugója: Júlia alig várja, hogy ott délen is történjen már valami, Rómeó pedig kedves pancserként úgy kerül bele helyzetébe, mint Pilátus a krédóba. A nem éppen bonyolult motivációkhoz híven két nagyon egyszerű figura lett ebből a most már közel sem szerelmespárból: a lány egy buta, vinnyogós, elkényeztetett trampli, párja pedig egy szende, szerény képességekkel megáldott, ám szeretnivaló, bamba srác lett. Mind Czakó Máté, mind Madák Zsuzsanna jól kidomborítják figuráik anti-hősszerelmes vonásait (még ha Júliánál ez néha kissé túlságosan is domborodik), igaz, a karaktereket árnyalni már nem sikerült, bár ez nem is tűnt célnak.
Az előadás alatt végig egymást váltják a táncos és a prózai jelenetek, amelyek hol teljesen elkülönülve, hol egymásba folyva, egymást értelmezve jelennek meg a színpadon. A klasszikus Shakespeare-szövegek töredezetten, néhol a táncos produkcióhoz mérten bő lére eresztve, de alapvetően jó dramaturgiai érzékkel jelennek meg a színpadon, bár kétségtelen, hogy aki nem ismeri betéve az eredeti művet, az nehezen tudja összerakni magában a cselekményvázat, és az előadás nem is döntötte el igazán, hogy erre szükség van-e, mert néha utal rá, neha pedig teljesen elhagyja.
A „Shakespeare után szabadon” felkiáltás a mozgásrésznél szó szerint lett értelmezve, és valóban könnyedén csapongva karakterek, érzelmek és atmoszférák között, hol sajátos jelbeszéddel, hol egy szexshopból kölcsönzött guminő és gumiférfi bevonásával, hol pedig klasszikusabb koreográfiákkal operál a Mándy Ildikó–Fenyves Márk duett. A koreográfiák talán legszimpatikusabb vonása, hogy nem veszi komolyabban magát annál, mint ahogy a társulat a történetet értelmezte, így végig helyet kaphat benne a humor és az irónia, amely szerencsésen átterjed a prózai részekre is.
Rómeó és Júlia első éjszakája nem lett éteri. Júlia nem marasztalja Rómeót, sőt – és itt kicsit meg is bicsaklik az értelmezés. Ha a szerelmet csak a szexuális fellángolás vezette, amely gyorsan kialudt az első éjszakán, akkor miért is a tragikus kriptajelenet? Az előadás előtt Mándy Ildikó azt mondta, hogy még dolgoznak az előadáson, amely során ha ez a meglehetősen tátongó dramaturgiai lyuk is foltozásra keül, akkor könnyen összeállhat kompakt kis egésszé a RésJ.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr768004457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.