Attól függetlenül, hogy maga az alaptörténet és alapprobléma semmitmondóvá vált az előadás befejeztével, nem állítható, hogy ne lett volna szórakoztató a produkció. Tulajdonképpen furcsa is, hogy nem komédiának volt beharangozva, pedig gyakorlatilag minden arra hajazott benne. Lajos együgyű jellemének ábrázolása, amiből az egész darab problémaköre eredt, nem éppen drámai hatást kiváltó dramaturgiai eszközökkel volt felépítve, sokkal inkább a jellemkomikum széles skáláját ölelte fel. Másfelől pedig az eltúlzottan szappanopera-jelleget öltő jelenetek is a humoros hangvételt erősítették, nem pedig a drámait. A mű cselekménye két szálon fut. Egy norvég paraszti közegben Klara, a molnárlány megszerzi a malmot az egyháztól, ennek örül, miközben Petró és a pap folytonvást meg akarja dugni őt. A másik szál főszereplője Dr. Pumánszki, aki a buta és együgyű Lajos gyógyulását, illetve a társadalmi életbe való integrációját próbálja elérni, a kudarcaiból adódó helyzetkomikum-hegyekbe ágyazva. A jelenetek között gyermeteg balerinák táncolnak, esetleg korcsolyáznak és végeznek különböző mozdulatokat, amelyeket a néhol kihangosított női erotikus nyögések és férfi hörgések – amúgy szintén humorral is – fűszereznek. A közönség minderre nagyon jó visszajelzést ad, a siker egyértelmű.
Ha célközönséget keresünk, a fiatal és középgenerációs pároknak, és nevetni vágyó társaságoknak javasolnám leginkább.