7óra7

Szekrényből boruló hullák
7óra7: (9/10)
Közösség: (8/10)

Szekrényből boruló hullák

2010. 10. 03. | 7óra7


Tracy Letts 2007-ben íródott darabjának szereplői egytől egyig a boldogságot keresik vagy keresték, de csak hamis pótlékokat – csapodár férjet, félrenevelt lányt, gyógyszereket, piát, drogot – találnak, és ezekkel próbálják kitömni a pozitív érzelmek helyén tátongó űrt. A családfő, Beverly alkoholista, felesége, Violet rákos, gyógyszerfüggő és alkoholista. Lányaik: Ivy, aki nem képes kitörni a családi ketrecből, Barbara, aki gyermekként, feleségként és szülőként is egyaránt elbukott, valamint Karen, akit teljesen beszippantott a sztenderd amerikai életforma, sőt: ez már le is taposta. Az apropó, hogy ez a család ismét egy fedél alatt élhessen néhány napot: az apa, Beverly halála, amely egyébként csak mellékes esemény lesz ahhoz képest, amilyen konfliktusokat felszínre hoz a Violet nővérének családjával kiegészült alkalmi mikroközösség – a pedofíliától egészen a testvérszerelemig. Egy ilyen végletes figurákkal teletömött pusztulástörténet pedig természetesen nem nélkülözheti a humort sem, márpedig Letts szinte minden ilyen helyzetet kiaknáz.

Eszenyi Enikő vizuálisan egyszerű, karakterekre összpontosító rendezésében a színészek együtt pulzálnak a folyamatosan változó viszonyokkal és a szélsőségek között pattogó szituációkkal, de szinte semmilyen szinten nem használja ki a díszlet – tervezője Árvai György – által felkínált többosztatú térből kipréselhető energiákat, így egy-egy kevésbé lüktető jelenet könnyen képes elhalványulni, lassúvá válni. Ennek ellenére a nyers erővel operáló irodalmi alapanyag és a jól instruált színészek még a lejtő elején biztos kézzel megfogják az előadást, visszahúzzák arra a pontra, ahol tragédia és komédia, keserűség és humor egyre nagyobb és nagyobb fordulatszámon tud pörögni.

Az órajel a harmadik felvonásra jár maximumra, ami mindenek előtt Pap Vera egészen káprázatos, szívszorítóan fájdalmas játékának köszönhető. Violet szerepében folyamatosan a véglényi leszedáltság mélységeiben vívja háborúját a teljesen tropára ment élettel, a totális kudarccal és a drog adta, fájdalmas ál-boldogsággal. Nem kevésbé szánalomra méltó Börcsök Enikő ambivalens anyaképével megbirkózni nem tudó Barbarája, aki érzékletesen járja be pár nap leforgása alatt ugyanazt az utat, ami végül anyja sorsára kárhoztatja őt is. De a társulat valamennyi tagja precízen illeszkedik az előadáshoz: Láng Annamária teljesen elnyomott, majd a szabadság szele által szárnyat növesztett, majd a magasból kegyetlenül pofára eső Ivyja, Hegyi Barbara önmagával teljesen meghasonlott Karenje, Hegedűs D. Géza B-kategóriás üzletemberklisé Stevje, Fesztbaum Béla teljesen életképtelen kicsi Charlesa, Reviczky Gábor jó munkásember Charlie-ja, Gyabronka József az egészen inkább kívül maradni vágyó, ebből a világból szabadulni igyekvő Billje, Igó Éva harsányságában egyszerű, de titkokat rejtő Mattie Fae-je, vagy Vallai Péter a lírai húrokat pengető, önmaga hibáival tisztában lévő, de azok ellen semmit nem tevő Beverlyje.

Azzal pedig nem éri meg áltatni magunkat, hogy ez egy amerikai történet, mert a családi pátosszal eltakart sekélyesség, illetve egymás valódi megismerésének hiánya igenis feszítő problémakör mifelénk is, még ha a rendezés nem is él semmilyen felszínes magyar párhuzammal. Nincs is rá szükség, hiszen kár lenne azt gondolni, hogy nálunk nincsenek hullák a szekrényben.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr828003361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.