7óra7

Szellemarcú hullámvasút
7óra7: (6/10)
Közösség: (0/10)

Szellemarcú hullámvasút

2010. 10. 03. | 7óra7

Meglehetősen rendhagyó, amikor egy operettben nem a zene és a librettó, avagy a dalszöveg viszi el az előadást, hanem a dalbetéteket összekötő próza, és ez jól jellemzi a kecskeméti Lili bárónő egészét is, amely ugyan kitalált, de egyenetlenül kijátszott előadás: hol pattogósan szórakoztató, hol pedig minden porcikájában fáradt és ódivatú.
A Martos Ferenc-Huszka Jenő szerzőpáros műve egy teljesen szabályos inkognitós szerelmes történet, amelyben egy eladósodott, de méltóságát és sármját megtartó grófot az új tulaj komornyiknak néz, és rögtön le is szerződteti. A gróf, aki szabadidejében drámaírói szárnyait is bontogatja, elfogadja az ajánlatot, mondván, úgyis témát keres az új művéhez. De persze nem ez az igazi indok, hanem a báró lánya, akivel egy pillantás alatt jól egymásba szeretnek. Ez az alapszituáció van megbolygatva némi keresztbeszeretéssel (lévén egyiknek szeretője, másiknak kérője van), az atyai akarattal és némi ármánnyal.
A klasszikus operett-téma, amely klasszikus operetthelyszínen, klasszikus operettzenével szól, klasszikus hangulatban telik, és sokáig csak néhány fehérre festett szellem jelzi, hogy Harangi Mária kezdeni is szeretett volna valamit az alapanyaggal (mármint a dialógusok színpadi illusztrációját leszámítva). A lassan kibontakozó karakterek mindössze az első felvonás második felében kezdenek el magukból valamit mutatni, hogy a második felvonás első felében csúcsra járatva magukat a végére szépen lecsengjenek.
A rendezés legszembetűnőbb hiátusa a felmerülő ötletek felépítése és kibontása, amelytől az egész előadás egy hullámvasúttá válik. Eme hullámzás azonban nem csak attól függ, hogy volt-e ötlet avagy sem, hanem attól is, hogy ezek mennyire lettek kidolgozva. Mert a szellemarcú lények például sokat vannak jelen, de csak egy sovány poénra futja jelenlétükből (az időtlenséget már csak azért sem tudják jelezni, mert a Howard Lloyd tervezte ruhájuk gyakorlatilag ugyanabból a korból származik, mint az élő karaktereké), ellenben a báró minden megmozdulása pontos értelmezést feltételez, ugyanakkor például Fosztó András koreográfiája hol észrevehetetlen és súlytalan, hol pedig frappánsan egyszerű.
Lili bárónő

Zavaros Eszter, Sirkó László
Az este mindenképpen a személyes teljesítményeken múlik, igaz, itt is jól és kevésbé jól kitalált karakterek kerülnek egymással interakcióba. Az est fénypontja kétségbevonhatatlanul Sirkó László, aki betegen is vállalva Malomszeghy báró szerepét, teljes értékűen, lehengerlő nagystílűséggel, végig saját állapotára és karakterére reflektálva formálja meg a felkapaszkodott, dörzsölt üzletembert, aki még ellenszenves újgazdagi vonásait is képes szerethető önkritikával előadni, miközben nagy érdeklődéssel és intenzitással próbál az arisztokrata atmoszférához akklimatizálódni, mindazonáltal egy dolgot tart mindvégig szem előtt: lánya boldogságát és jövőjét. Hasonlóan szórakoztató jelenségekké nemesülnek az Illésházy grófnők, akik a tökéletes önellentmondásba esve, minden nemesi szabályzatnak ellentmondva szerelmükkel üldözik a bárót (hiszen birtokuk az ő kezében van már). Ebben a vénkisasszony-szerepben Csombor Teréz (Agatha) a földbuta nyers erőt, Réti Erika (Krisztina) pedig a naiv elnyomott, kedves szende szüzet képviseli, előbbi nemes egyszerűséggel, utóbbi finoman kimunkált építkezéssel. Rajtuk kívül a több szerepet is eljátszó Szokolai Péter, a saját malmára jól hajtó Becsei tiszttartó szerepében Csizmadia László, és a kedvesen esetlen Frédi szerepében Pál Attila, illetve Hajdú Melinda, mint Frédi allűrös párja, Clarisse tudják kellemes poénokkal segíteni az este menetét. A főszerepet tekintélyt parancsolóan játszó, valamint érthetően, tisztán éneklő Egyházi Géza (Illésházy László) legnagyobb peche, hogy partnere, Zavaros Eszter (Lili bárónő) mereven, végig a dalokra koncentrálva, és csak sematikusan, különösebb érzelmektől mentesen játszva, nem tudott olyan karaktert megalkotni, aki megmagyarázná, hogy tulajdonképpen a gróf kibe és miért szeretett bele.
A Lili bárónő ezekkel a hangsúlyeltolódásokkal együtt, és a nagy amplitúdó ellenére is egy tisztességes operett minden elemével bír, és néhol még meglepetéseket is tud okozni.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr568003147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása