7óra7

Álomtörés
7óra7: (6/10)
Közösség: (6/10)

Álomtörés

2010. 10. 08. | 7óra7

Mr. Pöpec - Mohai Tamás, Barabás Richárd

Mert a Nagy Középiskolás Álmok darabokra szakadásáról van szó. Először is a Luke és Chris közötti nagy férfibarátságba (ami egy igen rendes alapokon nyugvó, afféle _mindentegymásértfeláldozós_ barátság) és álomszövögetésbe beleszól a szerelem, a Chris által kinézett Julie képében. A beleszólás azonban nem elég: Julie meg is jelenik, effektíve Chris ágyában, amit a véletlenül betoppanó Luke a kapcsolati bizalom megingásaként vesz tudomásul. Ám nem szerelmi történet ez, ugyanis a barátságot nem Julie töri ketté (sőt: ő _megérti_, hogy miről szól a két fiú kapcsolata, tán még jobban mint ők maguk), hanem az egyéb külső körülmények. Főként Luke barbár apja, aki gyenge iskolai előmenetelt tanúsító gyermekét erőteljes fizikai beavatkozás által kívánja megnevelni, de hozzájárul a dolgok alakulásához Chris elhunyt édesapja is. Az Igazi Nagy Álom, a nyári amszterdami utazás meghiúsulása csak a kezdete a széthullásnak. Luke-nak apja nyomására be kell vonulnia, s lassan már maga is azt hiszi, hogy ő így akarja. Chrisnek azonban folytonosan küldi a leveleket (nyilván az első Öböl-háborúból), tele "viccessé" tett halottak borzalmas fényképeivel.

Bagó Bertalan a Pinceszínház kicsiny terében minimálkeretet teremtve idézi meg a helyszíneket: a Boggart-szurdokot, illetve Chris szobáját, a Sántha Borcsa tervezte tér egy vászonra vetített kvázi gyerekrajz, illetve néhány jellegzetes tárgy, eszköz segítéségével hozza létre a helyszíneket. Az előadás gyors tempója annak ellenére is megmarad, hogy a díszítők ki-behordozzák Chris ágyát-asztalát: alig pár pillanat telik el két jelenet között, ami jó. Az már kevésbé jó, hogy mintha ezek a "fényképpillanatok" nem igazán lennének képesek leülepedni, és a színészeknek a nagy futásban mintha kevésbé telne a személyiség ábrázolására, mint a szöveg illusztrációjára.

Mr. Pöpec - Juhász Lujza, Barabás Richárd

Barabás Richárd, Juhász Lujza és Mohai Tamás fiataltípusokat testesítenek meg: Barabás konszolidált, megfelelni akaró, érzelemvezérelt, nyámnyilaságát érzelmesség felé vezető, kissé _sok_ Christie-jének és Mohai Tamás valóban érzékeny és értelmes (a rossz iskolai eredmények oka bizonyosan nem képességeiben keresendő), otthoni elnyomását a nagydumás lazacsávó-szerep magára öltésével kompenzáló Luke-jának határozottan van közös nevezője. Juhász Lujza kedves, segítőkész Julie-ja nem tud több lenni dramaturgiai kapocsnál, aminek elsődleges oka, hogy a megírt szerep sem több ennél, a szerzőt érzékelhetően jobban érdekelte a két fiú viszonya, mint kettejük és a lány viszonya, amiből következően a lány sablonos karakterré vált. Ugyanez a sablonmegoldás érzékelhető Luke és az apja viszonyán: nem tudunk meg sokkal többet annál, hogy veri a gyereket, és a rendező sem érzi kibontásra várónak a problémát. Mohai Tamás azonban képes az álmodozó, instabil hátterű, bizonytalan kamaszkor, illetve az iraki háború gyilkológépezetét átélő katona közötti ívet mélységében megmutatni.

Mindezzel együtt a tinédzserkor ábrázolása, annak minden sajátosságával, jó ujjgyakorlat a színészeknek, a "szókimondó" szövegek valóban bármikor elhangozhatnak fiatal társaságban, Vereb Tamás, a fordító nem öncélúan adta a megfelelő regiszterben hangzó (bár nem korabeli) szlengeket a szereplők szájába, csak egyszer-egyszer érezni, hogy egy adott fordulat nem a pillanat, hanem a szövegkönyv szülötte. (Kár a színességet amúgy visszaadó szöveg anakronizmusaiért: ha az időtényező hangsúlyos, akkor Bridget Jonesról nehezen eshet szó - és a forma sem indokolja az időzavart.) A természetesség már kevésbé állandó az érzelmek ábrázolásában, mintha a színészek (leginkább Barabás Richárd) egy-két fokkal távolibb, nagyobb térben képzelnék magukat, magyarán szólva néha túlzó a mimikai játék, a gesztus: egy ilyen kis térben a kevesebb lenne a több.

Mr. Pöpec - Juhász Lujza, Mohai Tamás

Ugyanez a helyzet a lezáró jelenettel: immár a vetítővászontól megfosztva, üres színpadi térben hangzik el az utolsó dialógus: Christie az „eredeti” Luke-nak öltözve mesterségesen hozná vissza a két évvel ezelőttöt - dehát ez már nem megy. Az akváriumhasonlat pedig nem elég erős, inkább afféle értelmező függelék: _"erről beszéltünk eddig"_-jellegű jelzésértéke van, és ez valóban fontos, csak hát ez azért ennél bonyolultabb. Vagyis annak kellene lennie - az ezt megelőző nyolcvan percben. Persze, ettől még nem kevésbé fontos.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr388004583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.