7óra7

A káosz és a rend
7óra7: (10/10)
Közösség: (0/10)

A káosz és a rend

2010. 10. 09. | 7óra7

Bokszmérkőzés? Revüműsor egy perverz vendégekre bazírozott mulatóban? Közösségi kapcsolatterápia? De ha el is fogadjuk, hogy színház, akkor tánc?, mozgás?, fizikai? vagy milyen színház? Lírai vagy prózai ez a darab? Durva vagy elegáns? Nehezen lehetne meghatározni a _KáOsz!_ besorolását, témáját, helyét, idejét. Mert végül is egyik sem, ugyanakkor mindegyik. Ami a legmeglepőbb, hogy mindezen arcait meglepő és fesztelen természetességgel veszi fel. Küzdelem, harc, egy az egy ellen, egy a tömeg ellen, mindenki egy ellen. Keresés, keresés, keresés. Néha nyíltan, időnként leplezve. Ki az, akit találunk? Nem derül-e ki róla, hogy nem is az, akinek látszik? A múlt, a jelen, a jövő. Időtlenül. Történet nélkül, és mégis pontos, megfellebbezhetetlen dramaturgiával, igazi meseként. Szinte semmi tudatosság nincs, mégis minden óraműpontossággal és fegyelmezettséggel megy végbe.

Szenvedély. Vágy. Harc. Siker. Kudarc. A küzdőtéren az _én_ és a _mások_ különböző alakjai, nemtelenül: férfiaknak látszó nők, nőként viselkedő férfiak, promiszkuitás mindenfelé. A bíró nem is bíró, hanem kommentátor, animátor, szurkoló, hergelő, kibic. Artikulálatlan szófoszlányai sivítanak a mindent beterítően dübörgő basszuson át. Tiszta asszociációs láncolat, amelyben a tudat érzésekkel, érzelmekkel telik meg. Totális komplexitás, amely minden síkon igénybe veszi a nézőt, aki nem csak néző, hanem a játék része: az előadók felkérik őket táncolni. Nincs olyan, aki nemet mondana. Aztán összehozzák a különböző asztaloknál ülőket egymással, és a nézők táncolnak tovább. Észreveszik egymást. Megérintik egymást. Megköszönik a táncot. Aztán otthagyják egymást. A bokszmeccs folytatódik. Vagy elkezdődik ismét? És ez a világ rendje? Egyedüllét. Everybody's fucking but me. Egyedül lenni nem jó, de nem lehet bírni. A közösség folyamatos és nehéz küzdelem. Állandó szerep, szüntelen szerepváltás.

Magára hagyatottan vergődő, és ebben a közegben ide-oda csapódó testeket látunk, amelyek felett semmilyen ráció nem képes uralkodni, önállóan sodródnak, kiszolgáltatottan, és reménykedve, hogy megtalálják a helyüket valahol. Ebben az útkeresésben pedig könnyen eltévednek, és önmaguk által észrevétlenül szenvednek. Az érzelem irányítja őket, és mégis az érzelemtől próbálják függetleníteni magukat, amikor támadnak vagy védekeznek. Ez a függetlenedés a végén, a két bokszoló összecsapásában teljesen sikerül, és nem marad semmi más, csak az öncélú hatalomvágy, a céltalan agresszió. A szereplők pedig ezt a harcot akarják megállítani, miközben tudják, hogy az általuk járt út is keserves, de abban megvan a siker a lehetősége, _történik_ az emberrel közben _valami_ (esetleg megtalálja a párját). És ekkor már nem valaki ellen, hanem valakivel kell harcolni, ami pedig sokkal többet hordoz magában, mint egy tizenkét menetes bokszmeccs.

Frenák Pál _KáOsz!_ című előadása különös élmény. A nézők nagy része a vége után is ottmarad az asztaloknál. Megisszuk a bort, beszélgetünk. Észrevesszük egymást, a többieket a másik asztalnál. Beszélgetünk arról, hogy mi történt, hogy mit éltünk meg. Nehéz konkrétan megfogni: kaotikus. Ugyanakkor egyetértünk, hogy régen láttunk valami olyat, amelyben minden ennyire rendben volna. Mint a mesében. Pedig rólunk szól, a saját problémáinkat, érzelmi viharainkat, kérdéseinket élhettük meg, ötvenöt percbe sűrítve. Tisztán. Mert nem jár ezzel együtt semmi számonkérés, semmi számadás, semmi iránymutatás, semmi giccs, és közhelyből is éppen csak annyi, amennyi kell. Amennyi annak a megértéséhez kell, hogy _magunkat_ kell megérteni, komolyan véve érzéseinket. A _KáOsz!_, ha így nézzük, ahogy Frenák Pál, letisztult, helyén lévő, kerek egész. Mi is az, amire annyira emlékeztet? Az élet?

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr68004405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.