7óra7

Kész cirkusz!
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Kész cirkusz!

2010. 10. 09. | Turbuly Lilla

Pedig az előadás első felében még ők a főszereplők. Lázár Ervin meséjét Madák Zsuzsanna írta színpadra. Peti (Foki Veronika) itt a reklámból ismert „Kezdődik!” felkiáltással próbálja magára vonni apja (Hertelendy Attila) figyelmét, kevés sikerrel, mert a BUX-index és a svájci frank árfolyama mindig fontosabbnak tűnik, mint a kisfiú meséi. Aztán ott van a neurotikus tanárnő (Lupaneszku Vivien), aki egyáltalán nem bír a gyerekekkel, és a kiskosztümös, hivatalnoki szerepébe belemerevedett építésznő (Lőrincz Nikol). Csupa ismerős figura a környezetünkből, és ekkor még úgy tűnik, egy mára hangolt, friss színházat láthatunk.

A színpadkép (Cseh Renátó munkája) egyszerű és jól működik: az előtérben, egy mélyedésben különül el a külvilágtól a pajta, Peti álmainak és egyben Bruckner Szigfridnek a lakóhelye, ahol a kisfiú és a barátnője, Kriszta (Pete Zsuzsanna) sokszor babákkal, plüssoroszlánnal játsszák el és kommentálják azt, amit a mögöttük lévő színpadon látunk. Szükség is van arra, hogy a színpad többi része szinte üresen álljon, hiszen kell a tér a cirkuszos betéteknek. A vonzó, színes látványvilágért Cselényi Nóra jelmezeit kell dicsérni. A zenét négyszemélyes, élő zenekar szolgáltatja, a zenészek (Máriás Zsolt, Pógyor Tamás, Lőrincz Tamás és Radics Igor) a színpad felett kialakított emelvényen foglalnak helyet.

A kisfiú meg az oroszlánok

Az első felvonásban még jórészt egyensúlyban van a színház-cirkusz mérleg. A helyi, Landorhegyi Sportiskola kötélugró csoportjának betétje kap nagyobb hangsúlyt, fantasztikusan ügyes és szemet gyönyörködtető betétszámukat látva merült fel bennem először a kérdés, hogy indokolható-e az előadás felől nézve a kicsit hosszúra nyújtott bemutató. A második felvonás első fél órája azonban már egy az egyben cirkusz, olyan szintű produkciókkal, amelyek cirkuszban is megállnák a helyüket. Jelképesnek is tekinthető, hogy erre a fél órára Bal József rendező félre, a nézők mellé ülteti Szigfridet, Petit és Krisztát, akik velünk együtt külső szemlélőivé válnak az előadásnak. Persze, azért ha lazán is, ezt a részt is beleépítették a darabba: Szigfrid feleségének, Szilviának a színre lépését várják, hogy megszöktethessék a cirkuszból, de ez a fél óra mégis túl hosszú, és eltávolít a történettől, ráadásul úgy felemeli a gyerekközönség ingerküszöbét, hogy utána csak lassan találnak vissza a látvány kizárólagossága helyett a hosszabb dialógusokat is alkalmazó színházhoz. Van azért egy jelenet ebben a részben is, amely a figyelmes nézőnek előrevetíti Peti apjának és Kriszta anyjának az előadás végén végbemenő, egyébként dramaturgiailag – az eredeti mesétől eltérően – kevéssé megokolt átváltozását, érzékeny, figyelmes szülővé válását. Lőrincz Nikol és Hertelendy Attila előadnak ugyanis egy számot, egy félig bábos, félig színészi eszközökkel megvalósított zenei paródiát, amely amellett, hogy technikailag bravúros teljesítmény, azt is jelzi, hogy az általuk alakított szülőknek is lehet másik, sokkal játékosabb arca. Az előadás utolsó része aztán visszatalál a színházhoz, és a kettő ott kerül újra egyensúlyba, amikor a három öreg oroszlán (Ecsedi Erzsébet, Farkas Ignác és Bálint Péter) kicsit zavarodottan, de boldogan téblábol a színes-fényes, kavargó cirkuszi porondon. Az előadás kiemelkedően szép, minden részletében gondosan kidolgozott jelenete ez.

A kisfiú meg az oroszlánok - középen: Farkas Ignác

Emlékezetes alakítást nyújt Bruckner Szigfrid szerepében Farkas Ignác. Hiú, nyűgös és sértődékeny öreg ember-oroszlán, aki szeretné még mindig a világ urának képzelni magát, bár a szíve mélyén tudja, hogy már régen nem az. Nem hiányzik azonban belőle az önirónia sem. Jó párost alkotnak a feleségét, Szilviát játszó Ecsedi Erzsébettel. Látszik az előadáson, hogy nem csak a gyerekszereplők, de a színészek is sok-sok munkát és energiát fektettek a cirkuszi produkciók betanulásába, például az Arabellát játszó Magyar Cecília légtornászként áll helyt. Bellus Attila színházigazgatója egyszerre ellenszenves zsarnok és boldogtalan szerelmes, a felfokozott tempó mellett azonban néha nem artikulál tisztán.

Már a tavalyi évad két előadásában is (Oliver A Pál utcai fiúk népes gyerekszereplő gárda közreműködött, és így van ez itt is. Most is csak dicséret illetheti őket, a rengeteg gyakorlást igénylő feladatok fegyelmezett, élményt adó megvalósításáért. Nyilvánvaló az is, hogy a több iskolát érintő együttműködés hozzájárul a gyerekek színházhoz szoktatásához, színházi neveléséhez, akár úgy, hogy maguk játszanak a színdarabban, akár úgy, hogy osztálytársaikat, barátaikat nézik meg. És kétségtelen, hogy ezt az előadást a gyerek nézőközönség nagyon élvezte. Remélhetőleg, ha most inkább cirkuszban érezték is magukat, legközelebb színházba is szívesebben mennek.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr218004693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.