A Bubik István Stúdiószínpad műsorán egy újabb történelmi témájú dráma kapott helyet. Középpontjában két, a 16. században trónra került királynő, Stuart Mária és Erzsébet állnak. Mindez azonban csak a kerettörténet. Az előadás inkább két nőről szól, akik egy olyan korban kell, hogy tisztességesen megállják helyüket, amelyben a férfiak szava sokkal többet ér. Két nőről, akik az országukat, népüket kell, hogy szolgálják, de vajon képesek-e mindeközben megtartani saját személyiségüket? A királynő teste egy látványos elemekkel átszőtt színdarab a hatalomról, az önfeláldozásról, a hitről és a lojalitásról.
Egy politikai művel állunk szemben, ami az uralkodás lélektanával foglalkozik. Azzal, hogy mi az, amit egy uralkodónőnek meg kell tennie a népéért, és mi az, ami már sérti a magánszféráját (ha egyáltalán egy uralkodó rendelkezhet magánszférával). Azzal, hogy milyen diplomáciai cselekedetekre van rákényszerítve „egy nagyobb jó” érdekében. És legfőképpen azzal, hogy hogyan tud zöldágra vergődni olyan döntésekkel, amikkel bár nem ért egyet, mégis meg kell őket hoznia.
Bánsági Ildikó
Hogy a látvány nagyon fontos és értékes része legyen az előadásnak, arról Gadus Erika jelmez- és díszlettervező igényes és ötletgazdag munkája gondoskodik. Az egyszerű elemekből összeállított fehér díszlet hasonlóan lecsupaszított, mint amennyire a két királynő. Fokozatosan ismerjük meg lelküknek legmélyebb bugyrait, míg végül szinte már testetlenné válnak, és nem marad más a színpadon, csak a lélek. A háttérben, egy óriási vetítővászonra bizonyos jeleneteknél aktképek és rövidfilmek vannak kivetítve, éreztetvén azt a tényt, hogy a lélek kivetül a testbe. Mindemellett a színpadi mozgás is a végletekig kidolgozott, lebilincseli a figyelmet.
A rendező, Lévay Adina koncepciójával mindössze egy probléma van, ami viszont az egész produkciót szemlélve igen jelentős: az előadásban aránytalanul sok a monológ, ami kissé megnehezíti a szöveg befogadását. Ez igazából csak a lebilincselő látvánnyal párosulva válik zavaróvá, ugyanis az teljes mértékben elvonja az egyébként is nehéz szövegről a figyelmet. S mindebből az következik, hogy egyes részeknél a befogadó azon veszi észre magát, hogy már jó pár perce a háttérben lévő képbe vagy videóba van belefeledkezve és egyáltalán nem tudja, hogy a színészek az előtérben éppen miről is beszélnek.
Varga Mária, Földes Eszter
A három színésznő egymásra hangolódva működik együtt a színpadon. Az Erzsébet királynőt játszó Bánsági Ildikó határozott, tiszteletet parancsoló megjelenésével hitelesen mutatja a sok áldozatot tűrő, kívülről hideg és kemény, ám mélyen mérhetetlenül érzékeny királynőt. Stuart Mária karaktere, annak ellenére, hogy élete teljesen máshogy alakult, mégis hasonló Anglia királynőéjéhez. Bár már az előadás elejétől megtört és sokat szenvedett nőt alakít Varga Mária, tekintete mégis őszinteséget és tiszteletet követelő. Földes Eszter az előadás jolly jokere. Több különböző szerepbe belebújik az este folyamán, de mindegyikben megállja helyét. Kiemelendő az a precizitás és szenvedély, amivel a mozgásorientált jelenetekben dolgozik.
Földes Eszter
A lényeg, a vezérfonal, ami végigszövi az egész művet, az a nagy kérdés, hogy ki és mi is elsősorban ez a két ember. Vajon uralkodó, vagy királynő, vagy a nép szolgálója, vagy nő, vagy szimplán testek, amelyek arra rendeltettek, hogy utódot hozzanak a világra? A lehetőség adott, hogy mindenki maga vonja le a számára megfelelő következtetést, úgy, hogy közben igazi látványdömpingben is részesülhet.