7óra7

A köd eloszlik
7óra7: (10/10)
Közösség: (10/10)

A köd eloszlik

2010. 10. 18. | 7óra7

A West Side Story nagyszínpadról nagy erővel kiszűrődő dallamaitól kísérve osonunk fel a színház legfelső emeletére, majd végiglopakodva a hosszú folyosón jutunk el a stúdiótérbe, amely élénkvilágos színű tér, mégis alig látni benne: sűrű köd lepi el az amfiteátrumot, amelyben helyet foglalunk mi is – mert a szereplők egy része ott ül bent. Rusznyák Gábor Jon Fosse adaptációjának segítségével világossá és érthetővé teszi a klasszikus görög dráma, az Oidipusz király sorsszerűségét, tragédiáját pedig képes intenzív érintésközelbe hozni.
A mű története közismert: Oidipusz, Théba királya példás családapa, jóravaló, bölcs férfi. Mindenki így gondolja, egészen addig, míg a delphoi jósda hatására el nem kezdi keresni elődje, a meggyilkolt Laiosz gyilkosát. Oidipusz szenvedélyesen keresi az igazságot, ám eközben Teiresziász, a jós megvádolja Oidipuszt a gyilkossággal. A dühös Oidipusz elkergeti a vak jóst. Iokaszté királyné arra kéri férjét, hogy ne higgyen Teiresziásznak, hiszen előző férjének, Laiosznak egyszer azt jósolták, hogy saját fia lesz a végzete, ezért az apa kitette újszülött gyermekét a pusztaságba, a tűző napfényre, hogy elpusztítsa. Laioszt és katonáit végül egy útonálló ölte meg, nem sokkal Oidipusz Thébába érkezése előtt. Iokaszté szavai nyomán Oidipusz nyomozni kezd, és kiderül, hogy a gyermek megmenekült, és a gyermek ő maga volt. Teiresziász tehát, bár senki nem hallgatott rá, mégiscsak igazat mondott, valóban ő a tettes. A férfi megvakítja magát, Iokaszté pedig öngyilkos lesz.
Oidipusz

Csapó Virág, Kocsis Pál
Rusznyák nem a történet eljátszását tartja fontosnak, hanem a tragédiához vezető utat. Egyrészt azt, hogy hogyan eredményezhet mindenkinek a puszta jóakarata tragédiát, ha nem látja tisztán az okokat, a miérteket, a másik nagyon fontos értelmezési hangsúly pedig Oidipusz igazságkeresési vágyán van: akár saját élete árán is ki kell, hogy derüljön, mi történt valójában. Oidipusz egyetlen lehetősége az önpusztító igazságkeresés, ha nem ezt tenné, saját magát tagadná meg. A tragédia betetőzését az anyai szerep értelmezése jelenti: egyszer elengedte saját gyermekét, és a sors így áll bosszút rajta. Vagyis az előadás nem csupán a személyes tragédiák szintjén értelmezhető, ennél is fontosabb a problémák felszínre hozásának vágya, Oidipusz küldetésének teljesítése, illetve az eredendő bűn keresése.
A kaposvári előadás egy rendkívül intim térben játszódik, ráadásul a passzív játszók gyakorlatilag a közönség soraiból jutnak el a játéktérre, sőt időnként az aktívak is onnan szólnak bele a játékba. A közönség helye a kint (bár a tragédia alól senki sem képes kivonni magát, a kint itt az eseményekben való passzív részvételt jelent), az amfiteátrum közepében képzett gödör, illetve annak a pereme a bent. A gödörben a Kar nagy része és a megtépázott thébai nép véleményét, valamint a kollektív tudást képviselő Karvezető foglal helyet. A Kar fehér ruhát visel, hangokkal és zajeffektekkel kísérik a történéseket. A játék a gödör peremén zajlik. Az első látásra furcsa, idegen, stilizált rendszer és tér szép lassan épül fel, és ahogyan a kezdeti köd eloszlik, úgy válik egyre világosabbá az összefüggés a kezdeti áldozati történet és a jelen helyzet között.
Gyuricza István (Karvezető) mély, mikrofonon át érkező hangja alapvető feszültséget kölcsönöz a szituációnak, amelyben minden figura rendkívül alaposan kidolgozott képet mutat. Znamenák István Kreónja nem szívlelheti Oidipuszt, de a család köteléke felülírja nyilvánvaló ellenszenvét, ennek ellenére érthető, hogy Oidipusz finoman szólva is kétségekkel viseltetik iránta. Kovács Zsolt nézni képtelen Teiresziászának tudása megfellebbezhetetlen, amit eleve nehéz elviselni, a színész azonban magán is érezteti a mások által elviselhetetlen mindent látás tehetségének borzalmas átkát. Iokaszté szörnyű tragédiáját önmagára mutató iszonyodással éli meg a Csapó Virág játszotta királyné. A kétkedő, szenvedélyes igazságkereséséssel önmaga vesztét hajtó Oidipuszt játszó Kocsis Pállal a szeretet, a szerelem és az öngyűlölet hármasát járják be, döbbenetes pontossággal éreztetve a felismerés egyre szörnyűbb stációit. Mindenki koncentráltan, összpontosítva, téttel játszva teljesít.
Rusznyák Gábor és alkotótársai következetesen és céltudatosan, komplex rendszerbe foglalva építik fel Szophoklész művének minden szintjét, nagyon kevés eszközzel, szikár és alapos színészi játékkal dolgozva. A munka folyik tehát Kaposváron, hiszen ha nem ezt tenné ez a társulat, saját magát tagadná meg. Körülbelül ötvenen nézzük és éljük végig ezt a remek hetvenöt percet. Közben alattunk, a hatszáz fős nézőterű nagyszínpadon trónol a látványos lufimusical. Ez is tragédia. Valahol talán éppen ugyanez.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr528004529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.