7óra7

Ki az úr a háznál?
7óra7: (8/10)
Közösség: (0/10)

Ki az úr a háznál?

2010. 10. 18. | 7óra7

Harmadik napja zajlik a névnapi vigalom Balázs gazda házában, ropják a vendégek, néha már álmukban mozdul a lábuk a zeneszóra, sürögnek a szolgálók, egy-egy dal közben épp annyi idő van csak, hogy szidják a miniszterelnököt – Tisza Kálmánról van szó ezesetben, merthogy a tizenkilencedik század nyolcvanas éveiben járunk. Pólika, Balázs felesége már berekesztené a mulatságot, s elege van abból, hogy férje eteti a határt. Csakhogy Balázs nem élhet muzsikaszó nélkül, Pólikának meg már fáj tőle a feje. Remek zenét hallhat és nagyszerű színészeket láthat a Kőszegi Várszínház közönsége, már amikor nem a szúnyogokat csapdossa agyon.
Móricz Zsigmond vígjátéka a könnyebb darabok közül való, s számtalan lehetőség a zenés betétre, ráadásul dramaturgiailag indokolt módon, amit a produkció ki is használ. Az előadás első órájában szinte szünet nélkül működik a Kovács Géza, Csikvár Gábor, Bárány Tamás, György-Horváth László és Némedi Árpád által életre keltett cigányzenekar (zenei vezető: Kovács Márton), mi magunk is a Balázs-névnapi úri muri részévé válunk, a dáridóban Gazsó György, Sarkadi-Kiss János és Lábodi Ádám e. h. éneke viszi a prímet jókedvűen, élettelien, gondtalanul, az alkohol és a hosszas ünnep mámorában.
Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Kőszegi Várszínház

Molnár Piroska, Nagy Mari
Balázs gazda pedig rabja e mámornak, rabja a jókedvnek, a bőségnek – igaz magyar úr, ahogyan igaz magyar feleség Pólika is, aki már útjára bocsátja a hosszúra nyúlt vendégség résztvevőit, pedig Balázs még most készül levágatni és megsüttetni a tarka borjút. A monstre robotba belefáradt Pólika a sarkára áll: a borjú marad (férjeura már úgyis eleget osztott a környékbeli szegényeknek, a környéken közel-távol mindenki rogyásra zabálta magát az ingyensonkából), a vendégek pedig mennek. Gazda és gazdasszony között kenyértörésre kerül sor, „ki az úr a háznál?” témakörben, Pólika összecsomagol, és távozik nénjeihez – Balázs meg utána, hogy visszaszerezze jussát: feleségének kegyeit és engedelmességét.
Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Kőszegi Várszínház

Csapó Virág, Kocsis Pál
A Nem élhetek muzsikaszó nélkül egyfajta előtanulmány az Úri murihoz: Móricz a magyar virtus és mulatság felhőtlen, gond nélküli képét adja, ugyanakkor nem titkolja el, hogy a darab szereplői nagyon távol állnak a drámai hősöktől: Balázs végiggondolatlan, felelőtlen, ám fifikás férfi, Pólika pedig kevély és zsörtölődő, feleségszerepét komplexusokkal terhelő fiatalasszony, akiktől a bölcsesség beláthatatlan távolságban van. Ez a tulajdonság ugyanis a szikár és szigorú, bár a zord külső mögött mégis kedves Zsani néninek jutott osztályrészül, az ő házában keres menedéket Pólika. Ebben a házban él még a nagyszívűségében naiv Pepi és a töksüket Mina néni is. Molnár Piroska (Zsani), Pogány Judit (Pepi) és Mina (Ecsedi Erzsébet) pedig mindent tudnak, ami ezen alakok kibontásához és a valóban nagyszerű szórakoztatáshoz kell. Az évtizedszámra egy fedél alatt élés számtalan apró játékra ad lehetőséget, és ők élnek is vele, s ez minden ízében a móriczi konstrukciót segíti.
Znamenák István rendezésének kulcsa, hogy a megfelelő embereket rendeli a megfelelő karakterekhez, majd megteremti annak feltételeit, hogy azok lehető legjobban tudjanak érvényesülni. S ez majd mindenkire igaz: Kocsis Pál a formátumos, stílusos nagy lábon élés és az érzelemvezéreltség remek kombinációját adja lendületesen, Hollósi Frigyes óvatosan és szeretettel méltatlankodik, majd lesz a megoldás egyik motorja Lajos bácsi szerepében, Nagy Mari a saját magának is gátlástalanul nagyotmondó Kisvicákné alakjában tud igen szerethető lenni, Czegő Teréz gondos Borcsa szakácsnéjának a hűség és a megfelelés az eszményei, s jók a karikatúrák is: Epres Attila szoknyaszerepben nemcsak transzvesztitaként, hanem kontyos konzervatív jogászmamaként is kiváló, Csapó Virág vérbő vígözvegy, Grisnik Petra Janus-arcú ikerszolgáló. Bánfalvi Eszter viszont Pólikaként a kelleténél néhol sokkal erőtlenebb, és kevésbé tudja magában eggyé olvasztani a karaktert.
Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Kőszegi Várszínház

Bánfalvi Eszter, Epres Attila, Czegő Teréz
Balázs és Pólika tulajdonképpen egymáshoz valók: Znamenák nem hagy kétséget afelől, hogy férj és feleség remekül kiegészítik egymást, és vélhetőleg sokkal jobb nekik együtt, mint külön-külön. Ez pedig egy jó mese, a kőszegi csillagos ég alá nem is nagyon lehetne elképzelni ennél jobbat. Legfeljebb sokkal kevesebb szúnyogot.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr88004657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.