7óra7

Popthello
7óra7: (7/10)
Közösség: (8/10)

Popthello

2010. 10. 18. | 7óra7

Van a közismert anekdota az Othello egyik vidéki előadásáról, amelyben Jago egy igen találó jelzőt kap az egyik nézőtől.* Remélhetőleg a Vígszínház Othello előadását nem zavarja meg efféle incidens, mindazonáltal Jago igazán, de vérbeli módon megszolgálná e jelzőt. De nagyon. Othello pedig elhisz mindent neki, no meg a „Zöldszemű Szörnynek”. Ármány és szerelem Shakespeare-módra, igényes, popos profizmussal.
Shakespeare történetét a féltékenység vezérli, a hatalmi és a szerelmi egyszerre. Othello és Desdemona maga az álompár, a feltétlen, már-már giccsbe hajlóan rózsaszín szerelem mintapéldányai, akiknek többszörös cselszövéssel tör helyére, szerelmére, életére Jago, aki Othello jobbkezeként készíti elő tervét arra, hogy megbosszulja felesége vélt félrelépését Othellóval, valamint, hogy nem őt emelték tábornoki rangra. A naiv, tiszta pár, illetve az ebből a tisztaságból fakadó vak szerelem, és az ugyancsak ebből sarjadzó vak gyűlölet könnyű játékszer a gerinctelenség és a ravaszság kezében, s a dráma ezzel egyenes úton halad a tragédia felé.
Othello

Béres Márta, Nagy Zsolt
A popért minden dicséret megilleti az előadást: finoman hatásvadász zene (Hunyadi Alex, Zságer-Varga Ákos), cseppet sem finomkodó, igazán mai, a beszélt magyar nyelven megszólaló szöveg (Márton László remek fordítása), látványos, bár kissé sötét, gigantikus, de praktikus színpad (díszlet: Árvai György), valamint nem csak modernizáló, de egyszerre időtlenítő, gyakran elegánsan futurisztikus jelmezek (Ferenczi Réka e. h., Kurdi Rebeka e. h., Szabados Luca e. h.). Ebből a közegből egy pörgős, pattógós, kevésbé lírikus Othellót lehetne prognosztizálni, amelyet hol megerősít, hol cáfol az előadás, ugyanis az alkotók olykor engedtek a túlbeszélés kísértésének, és igen gyakran feleslegesen többet mondanak ki a szereplők, mint amennyi szükséges lenne a színpadi események értelmezéséhez, és ez lassítja az előadás tempóját. Ilyenek jellemzően azok a „félre” utasítással értelmezett mondatok, amelyek ebben a közegben gyakran idegennek hatnak (a legbántóbb abban a jelenetben, amelyben Othello kihallgatja Jago és Cassio beszélgetését), és mindössze a „Shakespeare így írta meg” ok látszik létüket indokolni.
Othello

Fekete Ernő, Varju Kálmán
Persze, ha jó színészek szájába vannak adva ezek a mondatok, akkor azért kevésbé lóg ki a lóláb, és a Vígszínház színpadán hemzsegnek a jó színészek. Nagy Zsolt Othellójának, igaz, jobban áll a nyers vadállat, mint a hősszerelmes, de expresszivitása képes betölteni a Víg nézőterét, csakúgy, mint a mesébe illő, éterien tiszta és önzetlen párja, az eseményekkel értetlenül, de feltétlen szerelemmel sodródó Desdemonát játszó Béres Márta. Nem kevésbé eltalált figura Varju Kálmán Cassiója, akit a feltétlen tisztelet és hivatástudat útjáról csak a fondorlattal beletöltött pia tud eltántorítani, és Börcsök Enikő Emíliája: Jago feleségét, férjének teljes ellentettjeként a szeretet vezérel, igaz, férje mocskából nem tudja kimosni magát. Az estét azonban Fekete Ernő teszi igazán emlékezetessé, aki bár kissé nehézkesen „rúgja be” Jago figuráját, az első felvonás második felétől ellenállhatatlan, bicskanyitogató gonosszá, élvezettel, intelligenciával pusztító Sátánná lesz.
Othello

Fekete Ernő, Börcsök Enikő
Eszenyi Enikő rendező szuggesztív lenyomatát adja az Othellónak, még ha fel is róható, hogy több jelenet olykor statikus szövegmondásba torkollik, és a formai eszközök használatában nem mindig tűnik következetesnek. Például nem világos (illetve éppen túl didaktikus), hogy a végén miért festik be feketére az addig fehéren virító néger Othellót. A naturális és a stilizált stíl közti vándorlás sem tűnik mindig koncepciózusnak, főként Othello halálánál. Kicsit sok az ujjal kifelé mutogatós mondatok száma is, de ezek kétségtelenül jelentéktelenek ahhoz képest, hogy ez az Othello képes megszerettetni a XXI. század közönségével is akár Shakespeare-t, akár a színházat (akár a Vígszínházat), miközben érthetően és relevánsan beszél arról, hogy az érzelmek milyen kiszolgáltatottá és sebezhetővé teszik az embert, illetve hogy milyen képlékeny az emberi természet.
Hogy a darab Jago diadala-e, azt mindenki eldöntheti maga (legyen téma hazafelé sétálva, az autóban vagy a buszon), de hogy az előadás Fekete Ernő és az ő Jagója diadala, az kétségtelen.

*Ha valaki nem ismerné: az egyik vidéki színházban egy bácsi nézte az Othello egyik színházi feldolgozását. Türelmesen üldögélt az első sorban, aztán a tetőpontnál, az egyik legfeszültebb pillanatban felszólt a színpadra hangosan: „Figyellek, Jago! Geci vagy!”

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr338004431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.