7óra7

Félelem és rettegés valahol Kelet-Európában
7óra7: (7/10)
Közösség: (8/10)

Félelem és rettegés valahol Kelet-Európában

2010. 10. 19. | 7óra7

Ők a két lengyelül beszélő szegény román, akik, mint kiderül, igazából lengyelül beszélő lengyelek, és valószínűleg gyakorló drogosok, és megtévesztésig hasonlítanak két lepukkadt hajléktalanra. Ők robognak végig néhány jól ismert hétköznapi figurán (sorrendben: hivatalnok, pultosnő, orvosnő, vénember), hogy kiderüljön: az ő mocskuk és a külvilágé igazából csak abban különbözik, hogy rajtuk látszik, míg jobban szituált embertársaikon nem.

Két lengyelül beszélő szegény román - Borbély Alexandra, Dankó István, Elek Ferenc

Kovács Dániel rendezőként a jó ízlés határain belül bánik ezzel a testnedvekkel teli, bűzös posvánnyal, nem enged az olcsó hatásvadászat csábításának, és a steril díszlettel is tompít a gyakran gyomorforgató, de öncélúnak cseppet sem mondható szövegeken. És hőseink sem válnak durván alpárivá, sőt, Parcha, a fiú tökéletesen beszéli a középosztály nyelvét, csak éppen azt sem lehet elinni neki, amit kérdez, hiszen nem azt mondja, amit gondol, hanem amit kell, és Dankó István ezt a finom kétszínűséget nagyon szépen érzékelteti. Párja, Dzsina, akit Borbély Alexandra játszik, aki elvileg terhes, és elvileg gyereke is van, már jobban hajaz a putri-sztereotípiára, talán a szélsőségektől túlzottan is óvakodva.

Nem úgy Elek Ferenc, aki már-már olyan szürke hivatalnok, hogy az színes, és bár józan, valóságérzete nem sokkal különbözik furcsa utasaitól. Pelsőczy Réka a kozemtikaszalonból szabadult, fejlett felsőbbrendűségi komplexustól hajtott pultosnőből prompt paródiát kerekít, Tóth Anita (Halina) szavak nélkül is dermesztően lelki beteg, Bodnár Erika (Nő) pontos sűrítményét adja a siker-boldogtalanság gödörnek, Kun Vilmos pedig inkább szellem, mint Vénember, annak viszont kétségkívül jelenség.

A kivetített díszlet végül valódi filmvászonná válik, és a delíriumos utazás a színházban köt ki; a Kamra folyosóján (hangsúlyosan a színészek öltözőjében) megtörténik a csak papíron tragikus vég. Nyilván a színház és a színészek effektív bevonása a történetbe, és a meglehetősen abszurd vég (Dzsina saját felkötött holttestét birizgálja) valamit kellene, hogy jelentsen, de hatása már csak azért is tompa, mert totális tér- és időzavart, amiben gátlástalanul csapongunk Magyarország és Lengyelország között, nemigen tudja überelni már semmi.

Így bár a Posványország-keresztmetszet szórakoztató köntösbe lett bújtatva, és a videódíszlet is jól funkcionál, nem marad nagyon élmény, amivel hazafelé birkózni lehetne. Tudattripként pedig ugyanezen falak között lehet látni a ledarálnakeltűntem című fékevesztett Kafka-adaptációt, amiben talán kevésbé hangsúlyosak a kelet-európai vonások, de merészebben feszegeti azt a határt, amit ma csak úgy finoman tudtunk megszemlélni.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr768004707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.