Radó Denise pedig él ezzel a lehetőséggel: jó ritmusban, üresjáratok nélkül peregnek az események a színpadon, hagyja önfeledten komédiázni a színészeket, mégis egyensúlyban tartja az egyéni alakításokat, elkerülve a mértékvesztés csapdáját.

A cselekményről csak annyit, hogy ahogy az egy bűnügyi komédiához illik, bár hulla, az van, a rabló alapvetően nem egy gyilkos alkat, sőt, tulajdonképpen alig elvetemült, a gyakori keresztnevek félreértéseket okozhatnak, nem csak a Mikulás hord piros zoknit, és a szomszédok mindig a lehető legalkalmatlanabb pillanatban csöngetnek be, és ez még akkor is megbocsáthatatlan, ha zserbót hoznak.

Sántha Borcsa díszlete egy spanyol középosztálybeli nappalit jelenít meg, ahol Spanyolországra a terrakotta színű falakon látható, az altamirai barlangrajzokat idéző festett bölények hivatottak utalni. Az elsőre meglepőnek tűnő díszítés annak ismeretében válik ironikussá, hogy a ház urában, a sikeres és elfoglalt, de legalábbis annak látszani kívánó ügyvédben is van valami bölényszerű. Az eklektikus stílusú és ízlésű berendezés központi eleme egy kanapé, ami alól hol kihúzzák, hol oda visszaszuszakolják azt a bizonyos címbeli hullát. Hogy ki ő, azt nem árulom el, de azt igen, hogy egy idő után komolyan aggódni kezdtem, nehogy véletlenül kezére-lábára-hajára pottyantsák a termetes bútordarabot, olyan gyakorisággal emelték le róla, és tették vissza rá. Szerencsére úgy tűnik, a szereplők ügyessége és erőnléte kifogástalan, így haja szála sem görbült (legalábbis a kanapé lábától).

Az ügyesség és az erőnlét mellett azonban a színészek számos egyéb képességüket is megcsillogtatják. Debrei Zsuzsanna (őt eddig főleg operettekben és musicalekben láthattunk) amolyan unatkozó „született feleséget” játszik, aki némi flörtöléssel és kitalált történetekkel kénytelen feldobni unalmas mindennapjait. Hol elegáns és hűvös, hol rémült és kétségbeesett, de így is, úgy is látható kedvvel használja ki a szerepében rejlő lehetőségeket. Vele ellentétben Kiss Ernő (Carlos, a férj) komikus szerepek sorát tudhatja maga mögött, és most is a tőle megszokott színvonalon játssza a kicsit öntelt és nagyon magabiztos férjet, ügyvédet és barátot. Hertelendy Attila darabbéli karaktere szerint (Lorenzo, a barát) éppen az ellentéte: csupa bizonytalanság és tétovaság. Kanda Pál, ha nem is a mesebeli jószívű rabló, de elég emberi és esendő ahhoz, hogy majdnem a szívünkbe zárjuk. Foki Veronika meggyőzően váltogatja a tüzes spanyol szobalányt és az általa alakított precíz, sótlan német ál-szobalányt. Epizódszerepeikben Mester Edit (szomszédasszony), Spisák István (detektív) és Zsíros Viktor (pap) is hozzáteszik a magukét az egységes, jókedvű összjátékhoz.

A Mennyből a hulla nem fog csalódást okozni a műfaj kedvelőinek, és azoknak sem, akik egyszerűen csak egy kellemes, szórakoztató estére vágynak.