7óra7

Szeletelt Piroska
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Szeletelt Piroska

2011. 01. 26. | 7óra7

A brémai muzsikusok - Kovács Marianna, Beratin Gábor, Kemény István, Blasek Gyöngyi

A két szálon haladó történet szereplőit a színészek olyan lendülettel és energiával bontják ki, hogy az minden mozdulatában szórakoztató és sodró. Nincs az az erkölcsfilozófus, aki itt meg tudná ingatni a mérleg nyelvét jó és rossz között. A gyámoltalanul kóborló állatok szépen sorjában egymásra találnak: a zenei vezetővé avanzsáló tanyáról kipenderített, harmonikázó szamár, a gazdája által alaposan becsapott, éles szimatú vadászkutya – később dobos –, egy kiöregedett, művészi allűrökkel emberien megáldott kakas, aki improvizációs dudanyomogatásban tudja magát a legérzékletesebben kifejezni, és a magányosan kallódó, operaénekeseket megszégyenítő hangon nyivákoló macska, aki még a gitárhoz is ért. Szóval ők felkerekednek Brémába, hogy utcazenésznek felcsapva találjanak új megélhetési formákat – ha már a gazdáik kitagadták őket a kegyükből. Velük párhuzamosan, néha a vándorlásba alaposan belekavarva lopja össze a világ kincsének apraját és nagyját a két tolvaj, Frigyes és Jácint, főnök és szolga felállásban, amiből természetesen rengeteg komikus helyzet fakad. A végén pedig a muzsikusok otthonra találnak, a két tolvaj pedig elnyeri _méltó(?)_ jutalmát.

Mi a méltó jutalma egy mesében, két alapvetően _kedves rablónak_? Az, hogy elnáspángolják őket az állatok, mert vissza akarják szerezni azt a házat, ami az imént még az övék volt? Hogy lehet kárhoztatni két olyan tolvajt, akik közül a csaló lebukva, épp az imént kapta meg büntetését – a gyerekek elvárásainak megfelelően? A lényegre térve, Dobák Lívia (dramaturg) és Veres András (rendező) _félresúlyozta_ ezt a mesét, minden tétet kiirtva belőle, annyira, hogy igazából az sem világos, hogy mi a brémai muzsikusok célja. Otthonra lelni (ami bekövetkezik annak ellenére, hogy mindenki megvolt a másik nélkül), vagy zenélni és pénzt keresni (ez pedig nem következik be, annak ellenére, hogy ezért állt össze a csapat). A szöveg szintjén természetesen ezek elhangzanak, de a színpadon teljesen szétfolynak, és a (tanító célzatú) mesélés helyett a nevettetés kerül a középpontba.

A brémai muzsikusok - Gyurkó Henrik, Simándi Anna, Szakály Márta, Erdős István

Ami nem gond, hiszen a színészek által minden remekül és kedvesen működik, Veres András és Gimesi Dóra szövegei sokszor önmagukban is képesek derültséget kiváltani, és ezt fejelik meg az alakítások. Kemény István szeretetre vágyó, bizalommal, vággyal, hűséggel és bátorsággal teli gavallér kutyája, aki egyszerre olyan, mint a mesékben és mint az életben. Beratin Gábor hiperaktív, kukorékoló rekedtségben önajnározó művészkakasa a mélyről jövő allűrökkel együtt szerethetően váratlan. Blasek Gyöngyi méltóságteljesen bölcs és elesett harmonikásként ábrázolja a szamárt, Kovács Marianna pedig a simulékonyan vonzó hazugságokat önti édesen vonzó formába macskaként. Pethő Gergő és Tatai Zsolt alakítása talán még az állatoknál is jobban megmozgatja a nézőket – a nagy ovációnak köszönhetően néha nem hallani őket. Pethő önironikus, gyávaságát vagányságba oltó Frigyese és Tatai elesettségében szerencsés és szerencsétlenségében bátor Jácintja a gyerekekkel sokszor pontosan összehangolt alakítás.

Teszárek Csaba minimál zenéje, ami néha tényleg az állatok által zörgeti a dobhártyákat, igazi mesei hangulatot teremt, ahogy Mátravölgyi Ákos teljes értékű, játékos építőkockák által formált tere is (egyszer kerül térzavarba, amikor az első felvonás végén az ablakba benéző macska a második felvonás elején egy, az előzőnél jóval nagyobb lakásban köt ki – megemelték ugyanis ezt a belső teret, hogy ki tudjanak vetíteni egy árnyjátékot, amit talán ennél ügyesebben, legalábbis kevésbé zavaróan is meg lehetett volna oldani).

De mese, színész, látvány, hangulat – ami kétségtelenül van, ahogy szellemes és a gyerekekkel összekacsintó poénok is – ide vagy oda, ez a mese körültekintően mellőzi az igazi meseiséget. Hiába értik az alkotók a gyerekek nyelvét, ha _nem beszélik_ - vagyis nem adnak át nekik valami tartósat. És ezt a nézők – nagyon gondosan mérlegelve a jutalmazást – pár kötelező, lecsengő tapssal illetik.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr458002747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása