7óra7

Az igazságtalan mesetolvaj
7óra7: (4/10)
Közösség: (0/10)

Az igazságtalan mesetolvaj

2011. 01. 29. | 7óra7

Országalma

Az első felvonásban – eltekintve az utolsó, sokat sejtető mondattól – minden zajlik a maga kis medrében, Csulánó a piacon kotorászik az emberek zsebében, legyen szó kolbászról, vagy vőlegényről, mellette biztos, hogy gazdát cserél, hazafelé pedig néha megkergeti őt az ördög, de viszonzott ravaszkodással általában döntetlen az eredmény, a cseppet sem pöttömnyi család pedig túlcsorduló szeretetből rágja a fülét. Aztán egy szép napon, amikor Csulánót börtönbe viszik, majd kihajítják, nehogy elrontsa a sok ártatlant (ez talán ez előadás egyik legszellemesebb és legösszetettebb poénja: a börtönben ülők mind ártatlannak vallják magukat, egyedül a villámkezű cigánygyerek vallja be, hogy mit tett, és Mátyás – bár erről szó sem esik – kihajítja őt), betoppan hozzájuk az igazságos, álruhában és beleszeret a lányukba, Mariskába. Szervezkedések, ügyetlenkedések, lánykérés, lakodalom, aztán egyheti mulatság után irány a front, kicsit kitolni az országhatárokat, és megszerezni az ősi magyar koronát, mert hát ugye az dukál.

Országalma

Amíg mindez lezajlik, egy komplett kelléktár - almástul, vécépumpástul, világítógömböstül - kel életre előttünk, hogy gyerekekké, ételekké, országalmákká és különféle fura szerzetekké vagy tárgyakká váljanak. Kárpáti István rendező mindent életre kelt a színészek és tárgyaik által, és bár ezek az ötletek nem mélyek, egyszerűségükben mégis _kellemesek_, és néha még szórakoztatóak is. És sokáig nem is tűnik úgy, hogy az asszociációk mögött mélyebb tartalmakat kéne keresnünk, hanem csak élvezzük a mesét, de ahogy minden szép történetnek vége szakad egyszer, úgy ennek is.

De ezúttal sokkal inkább az előadásnak. A második felvonás mind rendezésileg, mind drámailag, mind cselekményileg elindul a nagyvonalú, ám annál sokatmondóbb, illetve _sokat mondani akaró_ katyvasz felé, és ezt a tendálást csak egy-két poén erejéig függeszti fel, végleg csak a végén. Érthetetlen ugyanis, hogy a megöregedett Mátyás találkozását a rá hasonlító Jankóval, aki a fia (aki nem, hogy hasonlít rá, hanem a szerepcseréknek köszönhetően ugyanúgy néz ki, mint ő), miért kell valamiféle személyiségzavaros kettősséggel bemutatni, úgy, hogy ebben a zavarban hangsúlyosan _ma_ van a színpadon. Felmerül ugye a kérdés: azt akarják ezzel mondani, hogy a régi népmesék világa mára már eltűnt? És _ha csak erről lenne szó_, azt még el is fogadnánk, csak közben a nézőtéri fény felkapcsolása, az akasztás alatti bekiabálások, a "hová menjünk bulizni?" kérdésre elhangzó „a Szimplába”, „a Gödörbe” stb. válaszok, a hirtelen többletjelentést sugalló tárgyak nem ezt mondják. De igazából, köszönhetően a tér- és időzavarnak (a végén megjelenő kis Jakab), a szövegileg nagyvonalúan egybedolgozott mese és valóság párhuzamának, végül _nem mond semmit_. És kár is boncolgatni, mert se a rendező, se Csík Andrea dramaturg nem tudott rendet vágni az események között.

Országalma

Ezzel ellentétben a karakterek élettel és energiával mozgatják az eseményeket. Rusznák András akaratos, almafejű kisgyerekként elszánt bátorsággal birkózik a nála sokkal nagyobb tárgyakkal, kétségbeesett Mátyása pedig tisztázottabb keretek között nem csak izgalmas, de még szellemes is lehetne – ahogy néha még önmagában is képes erre. Csányi Dávid lendületes, archetipikus, de közhelyességében szimpatikus és ötletes Csulánó, aki tényleg lop, aki tényleg seftel, akinek tényleg kegyetlen az élete, de tud érvényesülni benne. Ugyanehhez a romantikus szemlélethez konvergál a nála már sokkal harsányabb Pálos Hanna Anyusa, aki szentségel, problémázik, minden-lében-kanálozik, de hangsúlya mögött mindig rejtezik valami emberség, és ettől lesz komplex az alakítás. Kárpáti Pál elszánt, képzeletünk Petőfijét idéző tekintettel próbálja ugyanilyen romantikával felépíteni Mátyás királyt, akiből leginkább egy-egy poén (az ominózus börtönből kihajítós) ölt valós testet. Egger Géza félőrült segédekből, írnokokból mutat végtelen tárházat, Guary Alexandra pedig kedves és vidám Ördög.

Ha már itt tartunk, _miért_ találkozott Csulánó az ördöggel? Miért Csulánó? És tulajdonképpen mi az országalma? És az _Országalma_? Nem tudjuk meg, pedig egész jó kis mese akarta ezt elmondani.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr828002743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása