7óra7

Mindent a munkáért
7óra7: (8/10)
Közösség: (8/10)

Mindent a munkáért

2011. 03. 13. | 7óra7

A Grönholm-módszer - Botos Éva, Huszár Zsolt, Vass György

A Grönholm-módszer - Huszár Zsolt Jordi Galcerán drámája egy utolsó körös állásinterjúba csöppent bennünket. Négy jelentkező közül választja ki a multinacionális bútorcég, hogy ki lesz a kereskedelmi igazgató. Valójában azonban nem egyszerű meghallgatásról van szó, hanem a négy utolsó jelölt versenyeztetéséről. A jelöltek nem mehetnek ki a szobából, mert az a bukással egyenértékű. Drámai felütésként először ki kell találni, hogy melyikőjük a beépített ember, majd a múltjukból kell egyre kínosabb dolgokat felidézniük, majd szerepjátékba kényszerülnek. Galcerán fokozatosan bontja ki a gondosan felépített jellemeket, a hatás kedvéért krimi- és melodramatikus szálat is belesző az egyre kiszolgáltatottabb és megalázottabb emberek történetébe, hogy a végén még poénra is kifuttathassa a darabot.

Baksa Imre rendező teljes egészében a valóság szintjén tartja az előadást, nagyon vigyázva arra, hogy a szereplők vagy a történések ne lépjék át az elképzelhetetlenség határát; a cselekmény gyakorlatilag valós időben megy végbe. Huszár Zsolt cinikus, gátlástalan, érzéketlen, összetett Ferranjának a reakciói a legemberibbek (nem véletlenül; az ejtőernyős jelenetben nyújtott teljesítménye a produkció legmulatságosabb pillanata), a másik három szereplő inkább egy-egy típus-szerepet játszik. Botos Éva átváltozókészsége, illetve Vass György finom reakciói érdemelnek külön dicséretet, Ficzere Béla Enric szerepében némileg egysíkúnak tűnik.

A Grönholm-módszer - Huszár Zsolt, Botos Éva, Ficzere Béla

Összességében azonban kiegyenlített a mezőny, és ami külön kiemelendő: végig összpontosított és a nézői figyelmet lekötő játékot nyújt a társulat. Ebből nem von le semmit az, hogy a poén ugyan jó, és az előadásnak is pontos íve van, a sztori igen dinamikusan halad előre, mégis: Galcerán alapanyaga nem elég erős, nem elég éles, nem elég revelatív, nem képes érzelmileg elragadni, határozott állásfoglalásra késztetni a nézőt, holott a célja nyilvánvalóan ez lenne. Mindazonáltal: az előadás maximálisan jószándékú és élvezetes; mintha a Top Dogs előzményeit tárná fel, megmutatva azt, hogy mi történik akkor, amikor nem olyan embert keresünk, aki jó ember, de gátlástalannak látszik, hanem fordítva: olyat, aki gátlástalan, de jó embernek mutatja magát.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr748003659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.