7óra7

Megnevettetni Istent
7óra7: (6/10)
Közösség: (0/10)

Megnevettetni Istent

2011. 05. 24. | 7óra7

Életünk az első pillanattól kezdve tele van szorongással. Már a szülőszobában bedobják az embert a nagy hajszába, amikor az anyukák azon versengenek, melyik gyerek a legszebb. Aztán szépen a növekedés során, amit valami okból civilizációnak neveznek, belénk diktálják az állandó versenykényszert, a folyamatos megfelelésvágyat. Mi pedig küzdünk, s küzdés közben jó sokszor elsüllyedünk. Elég nehéz így a gyerekkor, annál már csak egy nehezebb van: a felnőttkor, amikor már nem lehet gyerekesen viselkedni, és komolynak kéne lennünk, és a felmerülő problémákat átgondolnunk, meg felelősen döntenünk. Na de lehet, hogy nem is mi választunk, hanem helyettünk választanak. Mi lesz, ha nem felelünk meg? Mi lesz, ha nem lesz sikerünk – a munkában, a családban, a társaságban? Szeretnénk elkerülni a lúzer bélyegét, amellyel garantált, hogy folyton-folyvást úgy érezzük, valamivel kiérdemeltük. Szóval, nem könnyű így az élet.

Mellékhatások "Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e tovább élni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék tovább élni."

Woody Allen forgatókönyv- és drámaíró, gegmen és filmrendező, szaxofonista és nemzetközi nőcsábász mondatai, amelyekkel tökéletesen egyedülálló fanyar humorral képes megfogni a mindennapos konyhaegzisztencializmus kérdéseit, hétköznapi képekre lefordítva az aggódás, a kétségbesés, a szorongás, a frusztráció, a zaklatottság, szóval az állandó takargatnivalóink belső megnyilvánulásait. S még azt a luxust is megengedi magának, hogy őszinte – legalábbis a szorongó Allen a problémákat világba kiáltó fiktív figuráival mondatja ki azt, amit őneki kellene: ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. A humor legszélesebb skáláján át: a finom intellektuális poénoktól a vaskos groteszken át az őrjöngő abszurdig – s mégis stílusegységben.

"Vajon miért mondja minden nő, hogy csapnivaló szerető vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?"

A temesvári színház alkotógárdája arra vállalkozott, hogy a Woody Allen-sense-t próbálja meg átadni a jeles szerző kiváló mondatai (dramaturg: Gyulay Eszter), illetve a fizikai színház (rendező: Katona Gábor) eszközeivel. Vagyis nincs történet; helyesebben sok kis történet van, amit öt szereplőn keresztül mesél el az előadás. Az apró szituációkban az öt archetipikus figura járja metafizikai kvázitáncát egy felhő-vatta közegben. Szereplőinket a matematikai jelölések által A-val, B-vel, C-vel, D-vel és E-vel jelölhetjük: Allen, a felnőtt drámaíró (László Pecka Péter), a laza, farmeros fiatal Bryan (Aszalos Géza), a _szőke_ Connie (Magyari Etelka), a kövér, középkorú Daphne (Tokai Andrea), és a joviális Ernest (Bandi András Zsolt), akik mint afféle rendes matematikai rendszerelemek, különféle alakzatokba rendeződve élik át/újra/vissza/előre a velük történteket. Katona Gábor szigorú mozgáskoordinációval utal arra, hogy ezek a figurák mindig csak egymáshoz viszonyítva és egymás mellett léteznek – hiszen egyetlen arcot adnak ki: Woody Allenét –, végeérhetetlen szituációmennyiségben és blődségben, amiben minden nap megélt dolgaink ugyanúgy benne vannak, mint a médiából ránk ömlő, jobbnál jobb személyiségjegyeket és magatartásmintákat kínáló helyzetlehetőségek. No de ki ne gondolt volna arra már, hogy szívesen beugrana a pénztengerbe, ahogy Dagobert bácsi, vagy egy rossz döntéssel olyan jó lenne elveszteni több millió dollárt, ahogy az egyes sorozathősök teszik. És olyan jó lenne benne lenni abban a melodrámában, és szenvedni, szenvedni, hogy a végén azért győzzön a jó, aki persze minden körülmények között mi vagyunk... Csak a mindennapokban jól kéne választanunk.

Mellékhatások "Évekig nem szóltam a feleségemhez. Nem akartam félbeszakítani."

Allen a mondatait valami olyan szenvtelen flegmasággal, racionális magától értetődőséggel képes kimondani, hogy valahogy hiteles és önazonos minden, még a legnagyobb hülyeség is. Katona Gábor rendező csupán ezt nem képes kölcsönözni az előadás nagyobb részéhez, aminek köszönhetően annak kohéziója bomlik meg, ami csupán abban ragadható meg: miért ülünk mi itt? Ha az, ami a színpadon belső üggyé válik, nem lesz helyem a nézőtéren, hiszen a zajló produkció bezárkózik, nem kíváncsi rám. Márpedig sajnos az előadás jó felét ilyennek érezzük: hiányzik belőle a spontaneitás – nem a szögletes mozdulatok miatt, nem a tehetetlenség felismerése miatt, hanem azért, mert Katona nem tudja sokoldalúan árnyalni a mozgásokat: azok nem hoznak újat az első tíz perc-negyedóra után: mintha valaki újra és újra elmondana valamit, amiről úgy érezzük, értjük már...

"Az élet nem a művészetet utánozza, hanem a rossz tévéműsorokat."

De a végén lévő két jelenet, amikor gyerekkorunk hősei, Miki egér, Daisy kacsa és Plutó kutya jelennek meg, hogy lefolytassanak egy bírósági reality-show epizódot, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy saját mesevilágunkban próbálunk létezni, és a környezetünket rá szeretnénk húzni arra, amit gyerekkorunkban elképzeltünk, de nem megy, mert minden mindennek ellentmond, szóval amikor az előadás – a kelleténél jóval később – elkezdi elárulni magáról, hogy miért is van ő itt (és miért vagyunk mi is itt), no akkor már hátradőlünk, és rájövünk, hogy nem csupán egy esetleges Woody Allen-portré miatt jöttünk ide. Akkor már rendben van. Az én világomban persze ez az előadás jóval rövidebb, sokkal kevesebb benne az ismétlés, és sokkal szabadabban hatja át a játék, így talán erősebb a kontraszt a kimondott gondolatok lazasága és a test merevségének, a kontaktus nehézségének megmutatása között.

Mellékhatások

"Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről."

Amikor megyünk kifelé, a temesvári színház épületében észrevesszük, hogy a táblán, az asztalon, az ajtón, a lépcsőkorláton sok-sok papiros, mindegyiken egy-egy Woody Allen-mondat. Az idézetek elkísérnek minket egészen a kapuig, és valahogy a sok egy-egy mondat, a sok apró furcsa-szellemes-ironikus-vicces tétel valahogy kiad egy egészet. A mondatok a mellékhatások, amit pedig kiad, az pedig maga a pirula: sok kis mellékhatás gyűjteménye.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr408002613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.