7óra7

Csak poén(kényszer)
7óra7: (3/10)
Közösség: (10/10)

Csak poén(kényszer)

2011. 08. 12. | 7óra7

Orfeum anno - Horváth Sebestyén Sándor, Pregitzer Fruzsina, Petneházy Attila, Budai Zsófia

A történet egy férfi visszaemlékezése köré szerveződik. Ő a nézők között sétálva mesél édesapja és saját maga múltjáról, úgy, hogy közben mindez a színpadon jelenetekben elevenedik meg. Elméletben az előadás a 19. század végi, 20. század eleji orfeumok hangulatát igyekszik megidézni, ami a gyakorlatban nem sikerül, mert sem a szövegnek, sem a térnek nincs atmoszférateremtő ereje. A befogadó elveszik a századok közt, nem érzi sem a kor szellemét, sem saját helyét a produkcióban. Ennek ellenére pozitívum, hogy a színészek próbálnak kapcsolatot tartani a közönséggel, bevonni őket néhány kérdéssel a játékba, szemkontaktust és fizikai kontaktust kialakítani.

Az előadás végig ugyanazokra az olcsó és egy idő után kimondottan unalmassá váló poénokra épít. Két fő mozzanatból táplálkozik a komikum: a szexualitásból és az énekesnők parodizálásából. A nőcsábász papa minden mutatós nőcskével összeáll (és ezekben a jelenetekben folyamatosan lehetőség nyílik Budai Zsófia számára arra, hogy bájait mutogathassa különböző színű fehérneműkben). Az elcsábításra váró vagy elcsábított nők valahogyan mindig kapcsolatban állnak a zenével, de egyikük sem tud szépen énekelni. Így tehát két dolgon nevethetne önfeledten a közönség: az erotikus tartalmú dalszövegeken és heccelődéseken, illetve a hamisan kornyikáló énekesnőkön. Talán érezhető: ez elég vérszegény.

Orfeum anno - Pregitzer Fruzsina

Pregitzer Fruzsina, Petneházy Attila és Budai Zsófia bár vitán felül profin énekelnek és jól mozognak a zenére, gyakran kiesnek szerepükből, és a komikum túlzó jellegéhez mérten is túlzó a játékuk. Horváth Sebestyén Sándor, aki az édesapát alakítja, kiemelkedik közülük változatos arcmimikájával, komikus rugómozgásával.

Lendvai Zoltán rendezéséből leginkább a kohézió, az összetartó erő hiányzik. Több olyan epizódot is tartalmaz az előadás, ami nem illik a cselekménybe, csak annyi a funkciója, hogy még eggyel több poént el lehessen sütni. Az első háromnegyed óra szinte csak a gegekre épül, majd egy éles váltással az egyik nő elénekel egy dalt fiatalkori udvarlóiról, akiknek a háború idején be kellett vonulniuk katonának, és már nem írtak neki többé. Majd a mesélő tart egy statisztikai összegzést arról, hogy hány halottja és hány sebesültje volt a háborúnak - ezzel nagyjából le is zárul a történet.

Orfeum anno - Budai Zsófia, Horváth Sebestyén Sándor

Nem értünk semmit. Most akkor itt minden viccre van véve? Vagy ha nem, akkor hol van a fordulópont, miért változott meg a stílus, a hangnem és a szemléletmód? Nem értjük, hogy a fiú miért is mesélte el történetét: azért, hogy nevessünk rajta? Tanuljunk belőle? Ítéljük meg? Érezzünk együtt?

A legalapvetőbb kérdésekre sem tudjuk megadni a választ a produkció végeztével. Az alkotók - legalábbis a Szentendrei Teátrumban látható vendégjáték-előadás alapján - nem döntötték el, hogy miről szóljon ez az előadás. Csak annyi volt a fontos, hogy legyenek benne szexi nők és poénok, hátha akkor nem sokat gondolkoznak majd a nézők azon, hogy hova is akar kilyukadni itt minden, ha egyáltalán valahova ki akar.

_(Szentendrei Teátrum, 2011. július 23.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr988002557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása