7óra7

Katarzis light
7óra7: (6/10)
Közösség: (4/10)

Katarzis light

2011. 10. 15. | 7óra7

Mindkét réteg megtalálható Szép Ernő komédiájában, ami emiatt legalább olyan keserű, mint amilyen édes, színpadra állítása pedig csak látszólag könnyű feladat. A Magyar Színház produkciója is csak részleteiben hatásos, egészében nem átütő.

A történet szerint Csacsinszky Pál, a fiatal és szegény banki alkalmazott az olvasónak, mint afféle barátjának meséli a cselekményt. Ezt a színpadon „kibeszéléssel” oldják meg. Crespo Rodrigo az első pillanatban megszólítja a közönséget, majd időről-időre kiszól, kérdez, magyaráz a nézőknek. Klasszikus vígjátéki eszköz, ami jól is tud működni, ha a színész valóban felveszi a kontaktust a nézőkkel, és a pillanatnyi reakciók alapján alakítja a játékot. Itt viszont ez hiányzik. Crespo mereven néz a közönség közepe felé, nem teremt igazán kapcsolatot, amitől a humor erősítése helyett a „(félre)” szövegek csak kellemetlen megakasztásai a cselekményfolyamnak. Egy másik, az egész előadás szerkezetét érintő jelenség, hogy a két főszereplőn kívül mindenki két szerepet játszik. Ezzel sem lenne gond, ha valamilyen tapintható rendezői koncepció állna mögötte. Ezt azonban nem érezni, valószínű, a dupla szerepek oka inkább a takarékosság. Ennek hatására viszont szinte minden szereplőről elmondható, hogy igazán csak az egyik szerepe kidolgozott, a másik csak ott van, mert kell. Dániel Vali együgyű, pletykázó Mindignéje kifejezetten idegesítő, egysíkú, míg a megalázottságában és elhanyagoltságában is humoros, önironikus és egyszerre bölcs zsidó virágárusasszony, Mili szerepében kifejezetten elegáns, emlékezetes színfoltja az előadásnak. Gémes Antos a nőcsábász, bohém, ész hiányában erejét fitogtató Majmóczy szerepében helyenként jópofa ugyan, de messze nem olyan jól formált, mint a meleg tánctanár, Zsüzsü karaktere, ahol jól egyensúlyozva a klisékkel, nem eltúlozva a sztereotip vonásokat, kacagtató, szerethető figurát hoz létre. Bár Jegercsik Csaba talán többször van színen Minuszként, annak harsány, néhány perc után szintén _sokká_ váló karakterét inkább szeretné az ember elfelejteni, nem úgy, mint a sokkal visszafogottabb, Milivel az első felvonás végén néhány percig kulcsfigurává váló Józsi pincér megformálását. Bede-Fazekas Szabolcs Redő Oszi, a hangutánzó, a Bizonyosné után koslató triumvirátus harmadik tagja karakterében nem maradandó, viszont a néhány percig megjelenő kocsis szinte szó nélküli szerepében kihagyhatatlan, humoros figurája a jelenetnek.

Lila ákác - Balsai Mónika, Crespo Rodrigo

Arany Hédi alakjával elérkeztünk egy újabb nehézséghez. Az ő figurája ugyanis az egyik, amely a komikum mellett a dráma tragikus rétegébe húz át. Sorozatos öngyilkosságai, amelyekbe nyilvánvalóan nem akar belehalni, egyértelmű jelei annak, hogy itt egy olyan társadalmat látunk, ahol az emberek hallatlanul kétségbeesettek, elhagyatottak és bármire képesek néhány perc figyelemért. Emellett az első felvonás vége felé a kaszinóban dajdajozó, részeg Majmóczy (mert azt se feledjük, hogy a felhőtlen boldogságot mindig mindenki megtámogatja pár pohárkával) így kiált fel: „Annyira boldog vagyok, hogy még egy zsidót is képen nyalnék!”. Majd fennhangon követeli, hogy szerezzenek egy zsidót azonnal. Miután senki nem akar reagálni, így folytatja: „Hát mi van? Nincs Pesten egy zsidó sem?” Erre már reagál Mili és Józsi elég felháborodottan, hogy tessék, ők zsidók és itt vannak. Ezt viszont Majmóczy nem hiszi el nekik igazán, majd, mintha mi sem történt volna, megy tovább a vidám énekelgetés.

Lila ákác - Crespo Rodrigo, Bede Fazekas Szabolcs, Pápai Erika, Jegercsik Csaba

A dráma tehát a helyzet- és jellemkomikum mellett bőven tematizál igen komoly problémákat is. Ezek mind meg is jelennek a színpadon, de valahogy mégsem állnak össze egy egységgé. Meg-megakasztják a vidámságot, de nem juttatnak el a katarzisig. Még úgy sem, hogy a tragédia külön hangsúlyt kap azzal, hogy a záró jelenetben az arany körömcipőben elénekelt címadó dallal Angelusz papa rejtett transzvesztita mivoltára is fény derül.

Minden gond ellenére azért kellemes élményt ad az előadás. A néhány igazán jól kidolgozott humoros részlet, az igényes századeleji öltözékek és a temperamentumos sírva vigadó nóták mellett ez elsősorban a két női főszereplőnek köszönhető. Pápai Erika jól megtalálja az egyensúlyt Bizonyosné paradox személyisége, a látszólag elegáns úriasszony és a romlott céda közt, ügyesen váltogat, végig vonzza a néző figyelmét. Ellenpontja Tóth Manci karakterében Balsai Mónika, ő vidám magabiztossággal hozza a csetlő-botló naiv komikát, aki egyedül képviseli a gyermeki ártatlanságot ebben a szétcsúszott világban. Nála robbannak igazán a szöveg humoros mondásai, replikái. Vele és rajta nevetünk na meg sírunk a végén. Általa lehet a taps előtt egy kis majdnem-katarzisunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr908005133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.