Ez a dupla kettősség azonban az előadás vonatkozásában felvet (legalább) két kérdést. Egyrészről azt, hogy az olvasva vagy elmesélve virtuozitásával lenyűgöző szöveg hogyan él meg a színpadon, másrészt pedig azt, hogy a mű keletkezésének története mennyire tud ott izgalmas lenni. És ebből a szempontból a Bal József rendezte előadás (dramaturg: Madák Zsuzsanna) nem egységes. Az első felvonásban néha kifejezetten statikusnak és epikusnak tűnik, a másodikban viszont már mozgalmas és lendületes. A költészetből akkor lesz színház, amikor a cselekmény is meglódul. Azt viszont, hogy egy író nyűglődése a szöveggel mennyire érdekfeszítő a nézőknek, azért nem tudom megítélni, mert magam is naponta küzdök a bakker, hogy lesz ebből este tízre négyezer karakter dilemmával – hogy Varró Dániel egyik versét parafrazeáljam –, így számomra ez a színpadon megidézett világ a rendetlen íróasztallal és a rengeteg kávéval egyszerűen csak ismerős. Azonban a felső tagozatos iskolások alkotta nézőközönség reakcióiból úgy tűnt, az „akciódúsabb” második felvonást ők is jobban élvezték.

Pedig Mihály Péter, aki a szerző köpönyegébe, pontosabban zöld csíkos fürdőköpenyébe bújt, könnyed természetességgel hozza az előbb ihlethiánnyal és kiadói határidőkkel küzdő, majd az ihlet érkeztével minden másról, így néha még barátnőjéről, Borbáláról is megfeledkező költőt. Nem rajta múlik, hogy az előadás akkor működik igazán, amikor az általa teremtett hősök uralják a színpadot. A Barsi Márton alakította Muhi Andris például, aki igazi lelkes kiskamasz. Vagy Szakály Aurél, akiről a Vízkereszt, vagy bánom is én kapcsán azt írtam hogy ott egy kicsit sok volt a szakályaurélság, itt viszont a Náthás Angol Költő szerepében éppen annyi, amennyitől egyedi és szeretnivaló lesz a bús lírikus. Urházy Gábor Lászlónak nagyon jól áll a Büdös Pizsamázó szerepe. Ecsedi Erzsébet Szösz nénéje és Kalóz anyósa, Farkas Ignác Makula bácsija igazi mesebeli figurák. Az egész társulat egyenletesen jó teljesítményt nyújt, az énekesi kvalitások között viszont már nagyobb a szórás.

A látványvilág fontos eleme, hogy a Szerző íróasztalát, ami a színpad egyik sarkában áll, kivetítik egy filmvászonra, így születik meg például a szemünk előtt egy kiömlött tintafoltból a világot elnyeléssel fenyegető Paca cár. Varjas Zsófi díszlet- és Cselényi Nóra jelmeztervező vélhetően közösen építették fel ezt a látványvilágot, sokszor nem is választható el, hogy mi tartozik a díszlethez és a mi a jelmezekhez. Maszatföldön a hippikorszakra emlékeztető ruhákban, színes virágok között élnek az emberek, szemben Szeplőtlen Szilvia birodalmának fehér, átlátszó, rideg műanyagokkal berendezett birodalmával. Utóbbi csak a Paca cár fenyegető, sötétkék áradatával szemben jelenthet vonzó alternatívát.

Mint minden tisztességes hegynek, a Maszat-hegynek is legalább két oldala van. Ahogy ennek az előadásnak két felvonása. Érdemes türelemmel végigülni az elsőt, és várni a másodikat, mert akkor itt is úgy lesz, mint a mesében: minden jó, ha a vége jó...

U.i.: Na bakker, csak meglett a négyezer karakter!