7óra7

Rezzenés nélkül
7óra7: (2/10)
Közösség: (0/10)

Rezzenés nélkül

2011. 11. 25. | 7óra7

Nagynyavalya

Pedig a szándék abszolút elismerendő és méltánylandó: a romániai Figura Stúdió ugyanis arra vállalkozott, hogy egy szép nagy ívet bejárva a tomboló kommunizmustól a tomboló kapitalizmusig mintegy felölelje félmúltunk kevésbé hősies vonásait, hogy honnan indultunk és hova jutottunk. Béres László rendező válasza pedig egyértelmű: egy helyben toporgunk; diabolikus köpönyegforgatóknak áll a világ, pénz, pénz, pénz; elvesztegetett életek; minden ugyanúgy van, minden ugyanúgy van. És valljuk be – miért is ne vallanánk –, hogy ha körülnézünk politikai elitünk népes társadalmán, akkor mi is fel tudunk fedezni olyan arcokat, amelyek valahogy jól feküdtek _akkor_ is és _most_ is, és valahogy soha nem kellett még kölcsönkérni a szomszédjuktól kenyérre valót. Aki pedig jól fekszik az íróasztalon, annak jól fekszik az élet is, efelől nem is lehet kétség.

Ahogy igazából semmi felől nem lehet, ami a színpadon történik, hiszen minden annyira egy és oszthatatlan, hogy nem is tudna nem igaz lenni. Persze amennyiben úgy gondoljuk, hogy az életet összetett rendszerként, a történelmet valamilyen ok-okozati összefüggésrendszer eredményeként, az embereket pedig ezeknek a nagy mozgatórendszerek valamiféle alkotóelemeként is lehet értelmezni, akkor könnyen lehet, hogy ezek az egyszerű igazságok ebből a szempontból már nem igazságokként, hanem ordítóan felszínes szellőfútta kártyavárként jelennek meg, amelynek összeomlása csak a kitartó nézői figyelem színházszocializációs szokásaitól függ. Ami a színpadon van politikai zenés játék gyanánt, abban a színházi alapanyag igen kevés.

Nagynyavalya - Kőmíves Csongor

Igaz, hogy van díszlet, amely funkciójának megfelel, és jelmez, amely ugyancsak tudja jelezni a kommunista és a kapitalista korszakok közötti különbséget, mert hogy a történelmi összefüggések ebből az ellentét-párhuzamból kerekednek ki, pont úgy, ahogy elképzeljük, a kisember kisember a nagy ember pedig nagy ember marad. Ezen kívül azonban a dalbetétek szövegei valahol eltűnnek félúton színpad és a nézőtér között, azok zenei világa pedig innen-onnan összehegesztett zenei klisékből épül fel, jellegtelenségük pedig az egész előadás alatt töretlen marad. De ez lenne a legkevesebb, hiszen hány olyan zenés színházi előadás van, amely ennél azért nem sokkal eredetibb zenei világgal is talpon tud maradni, de az már valóban rejtély, hogy miért választott a társulat egy zenés darabot, ha ehhez nincs meg a szükséges táncolási, éneklési, szövegmondási és ezek különféle kombinációinak és variációinak előadására vonatkozó készség. Mert hiába az igyekezet és a szándék, Kőmíves Csongor, Máthé Annamária, Vajda Gyöngyvér, Szabó Eduárd, Tamás Boglár, Vass Csaba, Kolozsi Borsos Gábor, Moşu Norbert nem tudják elénekelni a számokat, ami még nem is lenne baj, ha mondjuk erre reflektálna az előadás, és nem akarná elhitetni, hogy a hallgathatatlan is hallgatható, és megpróbálná az e képességbeli hiátusokat egyéb eszközökkel pótolni. Erre azonban Béres László rendező olykor a harsányabbnál is harsányabb matinéra hangolt rendezése – Vass Csaba angol földet járt és azóta azt majmoló karaktere e tekintetben a végpontnak tekinthető –, amely vágyik az irónia után, de azt el nem tudja érni, nem alkalmas. A játék ugyanis minden pillanatban konstruált, ha pedig a gegek csak azért születnek, mert geget _kell_ csinálni, akkor az ügyetlenkedés nem tud túlmutatni saját magán, sőt, egy geg spontaneitás nélkül olyan, mint egy kelet-európai politikai zenés előadás félig telt laposüveg nélkül.

Nagynyavalya - Szabó Eduárd

Szóval a színháznak igenis feladata kimondani a politikai-társadalmi közhelyeket, viszont a közhelyek _önmagukban_ nem lehetnek fontosak. Önmagukban állva ugyanis nem többek, mint egy vörös csillag helyett megjelenő EU-zászló vagy mint egy árvíztoposz, amely egy rothadó világ felé rohanva ítéli örök kárhozatra azt, amit elönt. De mit is? A kedves alkoholista Varjúnét vagy a cseppet sem szimpatikus Picurkát? Ők miért is fontosak? Ha nincs értékvesztés, akkor pedig jöhet bármilyen nagy árvíz, erkölcsi-morális érzékünk egy szemernyit sem rezzen.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr298005205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.