Valószínűleg kevés olyan író lenne, aki ne radírozna ki egy olyan banális történetet, amely az egykori főbíró tévéhíradóbeli kitakarásáról és annak következményeiről szól. Ebbe beletartozik az a roppant hihető magyarázat, hogy gyorsan kellett az anyag, és ezért így akart szegény tehetségtelen vágó „korrigálni” (azon a képen, amelyen nincs semmi korrigálnivaló), beletartozik az úgynevezett vizsgálat, ami alapján a jegyszedőt szokták internálni Virág elvtársék (ezúttal nagyjából olyanok kapták a „figyelmeztetőt”, akiknek a konkrét kiblőrözéshez semmi közük nem volt) és beletartozik az, hogy – vélhetőleg kompenzáció gyanánt – azóta Lomnici Zoltánt, a kitakarás alanyát le sem lehet radírozni a tévéképernyőről, lassan szünetjelként is őt lehet majd látni.

S látva a netes közösség szellemes reakcióit, az ugróiskola-rajzolást, a tiltakozást, a nevük kiírását megakadályozó híradós munkatársakat, szóval ezt az abszurdot közelítő botrányt, hirtelen felötlik az emberben, hogy azt, ami zajlik, most láttam színházban. És alig egy hónapot kell visszamenni, hogy felidézzük Pintér Béla váteszivá sűrűsödő új darabját, a Kaisers TV, Ungarn címűt. Hát a fene gondolta volna, hogy az abszurd valósággá válik, pedig így van, jó, nyilván benne volt a rendszerben ennek lehetősége, de azért eléggé izgalmas, hogy a különböző újonnan alakult hírcentrum meg alap meg ki tudja, miknek a munkatársai ott vannak előttünk a színpadon: a múlt újrarajzolásába óriási energiákat ölő alakok, akik pontosan annyira kicsik, jelentéktelenek, pitik és veszélyesek – amilyennek Pintér Béla mutatja őket.

Egyszóval: minden MTVA- és MTI-Hírcentrum-alkalmazottnak, hozzátartozóiknak, barátaiknak és mindazoknak, akiket ők látnak el hírekkel, szívből ajánljuk a Kaisers TV, Ungarn című előadást. Januárban háromszor is látható, de most tulajdonképpen nem lehet eleget játszani.

Ja, természetesen a 7óra7 szolidáris a Televíziósok és Filmkészítők Független Szakszervezete elnöke, Nagy Navarro Balázs televíziós szerkesztőnek és munkatársainak éhségsztrájkjával amely addig tart, amíg a kitakarás-ügy valódi felelőseit meg nem nevezik. Persze naivak nem vagyunk, de hátha.