7óra7

Ezo-trash hungaro-reality
7óra7: (8/10)
Közösség: (10/10)

Ezo-trash hungaro-reality

2011. 12. 17. | 7óra7

Az előadást rendezőként is jegyző Kiss Márton drámájáról nehéz eldönteni, hogy tulajdonképpen micsoda, valamiféle aktuálpolitikai ezo-trash hungaro-reality, amiben minden jelentősebb, toposszá duzzadt bulváresemény helyet kapott, kezdve az aranykorszakukat élő betelefonálós boszorkányműsoroktól egészen a Szabadság-hídról eleven fáklyaként alázuhanó öngyilkos férfiig. De szó nincs arról, hogy itt a rögvalóság borzalmaival, a mindennapjainkat körülvevő szellemi lápvidékékkel, a bulvár mindent felemésztő butaságával kellene mélyen farkasszemet néznünk. Mindössze arról van szó, hogy ez a teljesen blőd világ, amiben emberek tényleg élő tévéműsorban kérnek telepatikus gerincműtétet és instant rontáslevételt, ahol emberek egy csoportja szerint elképzelhető, hogy a Szíriuszról tényleg származhat egy népcsoport, ahol ötven fölött is hidat kell mászniuk a tűzoltóknak, ahol komplett délutáni műsorsávok mennek el arra, hogy olyan embereket lehessen látni, akik még nálunk is sokkal gázabbak, szerencsétlenebbek és szánalomra méltóbbak, létezik. És nemhogy létezik, de nem is kell annyira butának lenni, hogy az embert az orránál fogva irányítsák. Ezzel persze egy dolgot nem lehet csinálni: komolyan venni. Kiss Márton pedig nagyon elszántan és sokrétűen, remek iróniával nem hajlandó erre.

Valika világa - Kroó Balázs, Guary Alexandra, Bakos Éva

Valika világa - Bakos Éva A kiforgatott lakásdíszlet ugyanúgy használható OKJ-s ezo-centernek, mint angyalok lakta nappalinak vagy tornateremnek (díszlet: Erdei Ildikó), és Simányi Zsuzsanna mozgáskoreográfiáival a színészek dinamikusan tudják használni a pici teret, amiben Valika világa kis mozaikokból tevődik egyre jobban össze. Valika olyan, mint egy tisztességes, munkában leépült, kiöregedett tesitanár néhány évre a nyugdíjtól – bár ő konkrétan tánctanár –, aki a kommerszgőzös otthonában éli magától értetődő természetességgel posvány életét férjével, valamint az olykor hazatérő, nagymagyar anyává nemesült kislányával és életrevalótlan művész fiával. Lineáris történet igazából nincs, Valika előbb gondatlanságból megöli egyik tanítványát, ami miatt kirúgják, majd boszorkányképző iskolába megy – nem a Harry Potter, hanem a Klauzál utcai-félébe –, de közben Balogh Jancsi nem akar ajtót nyitni, Isten nem ér rá – Peti mondta –, a tűzoltót pedig jobban érdekli a gyümölcstorta receptje, mint a híd tetején éppen végperceire készülő fiú. Valika negatív etalon lesz önálló műsorral, de hogy most tényleg tud-e lelkeket cserélgetni emberek között, vagy ez csak kóklerek trükkje, örök rejtély marad. Valika világa furcsa, pedig Valika nem az.

Igazából Valika teljesen normális, csak éppen elvesztette a realitásérzékét. Nem tudja, hol kezdődik az igazi, és hol a képtelen. Ezen a határvonalon pedig Bakos Éva remekül egyensúlyoz, teljesen természetesen sodródik a valóságos, a félig valóságos és a képtelen eseményekkel, de hát most komolyan, min tudunk még meglepődni? Guary Alexandra pedig szilaj magyarnak és mágiatanonc-naivának is pontos, egyszerű, s valamennyi karakterben jól érzi a humort és az abszurdot, Kroó Balázs viszont - úgy tűnik - nem érzi a finomabb rétegeit az adott figuráknak, minden pillanatban nagyon _egy_, és ez csak ritkán elég ebben az előadásban.

Valika világa - Guary Alexandra, Bakos Éva, Kroó Balázs

Hogy miért gyors az előadás, az egyfelől érthető: mert pörögnek az események, snittszerűen váltják egymást a helyzetek, és van annyira koherens Valika világa, hogy ilyen tempóban is vele tudjunk maradni – még ha a töredezettség miatt ez nem is olyan egyszerű –, de hogy miért és hova rohan, az már kérdés. Sok a kibontatlan, felvillanó és szinte azonnal tovatűnő kép, mint a tanárverés, ami még az előtt megszakad, hogy igazán elkezdődne, és így nincs idő arra, hogy az egyébként többnyire a közeg és a szereplők között létrejövő teljesen ellentmondásos viszony súlyosabban nehezedjen rá az előadásra. Kiss Márton ugyanis olyan komédiát csinált, aminek minden eleme tragédia, Valikától a médiavalóságon át Szent Péterig, és ezt egészen sajátos és következetes humorral tudja megmutatni, ám a rohanásban nincs ideje az előadásnak ezt az arcát igazán megmutatni. Az minden esetre biztosnak látszik, hogy _kicsiben_ ilyen _nagy_ dolgokat látni, ritka dolog. Ilyen típusú, egyszerre földközeli és naivlírai közéleti sorsvillanást pedig talán nem is lehet. Pedig Valika világa tényleg valóság-show, csak éppen nem a tévében, hanem boltban, a Blaha Lujza téren, a földszinten, a szomszéd szobában, vagy épp annál is közelebb.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr988002457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása