Íme egy hír: együttműködési megállapodást kötött a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (magyarán a közmédia tartalomszolgáltató cége) és a Thália Színház – mosolygunk és boldogok vagyunk (a hír itt) Ím, végre nem csak konzervszínház lesz látható a köztelevízióban – épp ideje volt, a Színház című lapban tavaly írtunk a kérdésről hát nem volt szép a kép, egy éve lényegében nulla volt a színház reprezentációja a köztelevízióban. Az újratervezett közmédia azonban feltalálta a meleg vizet, és az adásszerkesztőket ráeresztette az archívumra, aminek köszönhetően sok előadás került képernyőre az utolsó hónapokban, jellemzően a kulturális csatornává dizájnolt Duna 2-n, ami azóta a hibrid nevű Duna Worlddé változott, és kultúrától mentesült, noha a színházi felvételek maradtak. Egyes szombat estéken pedig az m1 volt bátor frissebb színházi előadásokat műsorra tűzni, gondolom politikai szerkesztési elvek alapján, mert hogy nem minőségi szerkesztés volt, az biztos. A nézhetetlen és a nagyszerű között skálán helyezhetőek el a bemutatott produkciók.

Az együttműködés vélhetően kedvező hatással lesz a színházi közvetítések számára (s valami rejtélyes hang azt súgja, előnyben lesznek a Teátrumi Társasághoz tartozó színházak), azonban az olcsóság (hiszen így nem kell utaztatni egy stábot az előadás anyaszínházába) az előadásokra is hatással lesz. A vendégjáték-produkciók nem tudják ugyanazt az élményt nyújtani, mint abban a térben, ahol az előadás készült. Már csak azért is, mert egy-egy színház technikai adottságai teljesen mások, a díszletet sokszor adaptálni kell egy másik térhez, vagyis: egy vendégjáték nézői nem egy az egyben azt az élményt kapják, amit az eredeti produkció nézői.

Persze az invenciótlan, középszerű előadásoknak ez a világon semmi hátrányt nem jelent, azonban az e szintet meghaladó előadások esetében érdemes tudni, hogy nem azt az előadást láthatják a tévénézők, ami született, hanem egy más körülmények közé adaptált változatot. Jó kérdés, hogy megéri-e, hiszen – ahogy a közlemény fogalmaz: – "a létrejött produkciók a nemzeti kultúrkincsek tárházának pótolhatatlan elemei lesznek".

Mindehhez még csupán egy megjegyzés és egy kérdés, csak a jegyzőkönyv kedvéért: 1) Kálomista Gábor, a Thália Színház egyik vezetőjének felesége az MTVA Archívum és Filmbeszerzési Igazgatóság igazgatója. 2) Miért van az, hogy Cserháti Ágnes "igazgató-helyettes" (helyesen: igazgatóhelyettes), a magyar nyelv ápolásáért is felelős közszolgálati média nevében mindezt helyesírási hibákkal tarkított közleményben hozza nyilvánosságra?