7óra7

A ruha teszi
7óra7: (5/10)
Közösség: (8/10)

A ruha teszi

2012. 02. 16. | 7óra7

Dögös ruháktól biztosan, azokból pedig nincs hiány: Csík György igen tisztességes dekoltázsokkal, a budapesti Love Parade Roxy-kamionjának platójáról elcsent férfi felsőkkel, és színes-mintás alsógatyákkal váltogatja a nagyestélyiket, illetve a többnyire a hanyag elegancia jegyében fogant különböző férfiruházatokat. Ugyanakkor a futurisztikus Pantheon-díszlet egyfajta variánsa ezeknek a Mad Max és a Xena összeházasításából megszületett ruháknak, és kifejezetten autentikusnak ható környezetet biztosít. Mindehhez pedig stílusában maradéktalanul passzol a kékes alapszínnel futurizáló hatást keltő, precízen beállított világítástervezés is.

Döglik továbbá a zenétől, ami nem is nagyon lehetne más, mint egy főműsoridős II. világháborús romantikus dráma, vagy egy száguldó atomvonatos tévéfilm kísérőzenéje, amit Andrés Mariano Ortega és Erős Ervin válogatott vagy játszott fel a funkcionalitás maximális figyelembevételével: ahol kell, meghatóbb, ahol kell, pörgősebb, de hegedűszólók nélkül igazából mit sem érne az egész, így romantikus folklórzene adja végül is a főbb jelleget az előadásnak. Garai Judit dramaturg munkája sokkal inkább e mozgóképi szerkesztésmód maximális kiszolgálására koncentrál, semhogy a karakterépítés bonyodalmain mereng, de végül is valamit valamiért, és ahhoz képest, hogy a Csongor és Tünde nem egy akciótörténet, végül is úgy tűnik, hogy a tisztességesen effektelt hollywoodi történetvezetést formailag nem dobja le magáról Vörösmarty Mihály nem éppen habkönnyű műve, ugyanakkor tartamilag már több konfliktus látszik kibontakozni.

Csongor és Tünde - Papp Dániel, Nagy Dániel Viktor, Ágoston Péter

Csongor és Tünde - Józan László, Járó Zsuzsa Vörösmarty műve ugyanis sokkal inkább metaforikus költemény, mint hagyományosan építkező drámai mű, így a szórakoztatóipari eszközök csak részben alkalmasak arra, hogy megszülessen valami a szerelem és szex témakörében mozgó különböző síkokból. Ez pedig alapvetően a színészek dolgát nehezíti meg, mert akik nem tudják a hagyományos színpadi karaktereken belül értelmezni magukat, azok igen ingoványos talajra térnek, hiszen a szó klasszikus értelmében Venczel Verának az Éj szerepében esélye sincs szerepet játszani, ahogy Pap Vera is sokkal inkább a rendezői instrukciók végrehajtását tudja elvégezni, semmint Mirígy karakter nélküli karakterét valódi formába önteni. A Papp Dániel e. h., Ágoston Péter e. h. és Nagy Dániel Viktor e. h. Duzzog-Berreh-Kurrah ördögtriásza az egyneműségben üdítően lubickol (főleg Nagy Dániel Viktor tupírozza fel gazdagon stílusgyakorlatait egészen a groteszkig), Péter Kata Ilmaként tenyeres-talpas cselédlány-paródiát, Csőre Gábor Balgaként pedig egy valóban, hm, balga parasztlegény figurát hoz, párosuk a Mágnás Miskában nagyjából ugyanolyan jól elmenne, mint ebben a Csongor és Tündében. Ezzel szemben a szerelem két toposzát illetően már sokkal nehezebbnek bizonyul az emberarcúság megteremtése. Józan László a szentimentalizmussal, Járó Zsuzsa pedig a naivitással próbálkozik leginkább, de ebből sem egy megfogható Csongor, sem egy kontúros Tünde nem születik meg, párosuknak pedig ezáltal esélye sem marad. Talán itt érhető tetten leginkább az a dramaturgiai lyuk, amit a mozis meséléstechnika üt az előadáson, mert tulajdonképpen semmit nem tudunk meg a két főszereplőről, csak azt, hogy hipp-hopp egymásba szerettek (vagy mindig is szerették egymást?), és hogy keresgélik egymást. Tündéről ezen túl megtudjuk, hogy valamiféle mágikus hatalma is van, de ez a kinek ki felett van hatalma-dolog egyébként is igen kusza marad, és így pláne nehéz dolga akad annak, aki nekiveselkedne a képletes síkok értelmezésének.

Csongor és Tünde - Pap Vera

Kétségtelen: az előadás vizuális világa, illetve a fel-felbukkanó szórakoztató jelenetek fenn tudják tartani akár még a középiskolások figyelmét is, még akkor is, ha Puskás Zoltán rendezése olykor túllő a Vígszínház Házi Színpadának méretein, és olyan antrét táncoltat és énekeltet el a színészekkel, ami sok elemében magán viseli a Budapesti Operettszínház esztétikai kézjegyét is, csak az a kérdés, hogy ez a figyelem hol tud lecsapódni, hol térül meg. Vajon elegendő színházi vállalás-e olyan ifjúsági előadást csinálni, ami primer hatások segítségével képes a tinédzserfigyelem fenntartására, és nem riad meg attól, hogy egy nagy klasszikust trendi köntösbe öltöztessen, továbbá ne hunyjon szemet afelett, hogy szex és szerelem bizony párban járó fogalmak? Félő, hogy e felállásban előbb-utóbb csak a köntös marad, és elvész az, amitől a klasszikus klasszikus lett, mert a klasszikust sem a ruha teszi.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr608002371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása