7óra7

Utazás egy koponya körül
7óra7: (6/10)
Közösség: (0/10)

Utazás egy koponya körül

2012. 09. 09. | 7óra7

Mégis az, hogy Karinthy saját haláláról mesél, igen közvetlen légkört teremt. Nem versmondás vagy novellafelolvasás zajlik, hanem az író művein keresztül történő beszélgetés – annyi különbséggel, hogy most csak Karinthy, illetve az ő szelleme beszél. Az előadás nem szorítkozik csak az életére, hiszen fentről – vagy valahonnan, döntse el mindenki maga – végig figyelt. Hallhatjuk például utolsó felesége, Böhm Aranka halálának történetét, és akadnak kiszólások a mára vonatkozólag – például a Facebookról (amiről kiderül, hogy Karinthy találta ki, amikor be akarta bizonyítani, hogy mindenki mindenkinek az ismerőse) –, de Székhelyi mindig érzi az egyensúlyt, hogy meddig érdemes konkrétan aktualizálni Karinthyt – hiszen aktuális tud lenni ő magától is –, így ezek a kiszólások mértékletesen maradnak ötletesek, erősítve az est humorát.

Karinthy, a Frici - Székhelyi József

Abban is van valami pikáns, hogy Karinthy a saját kötetei koszorújában ülve előttünk mesél. Tehetségét illetően nem szerénykedik, sokkal inkább az élet felé szerény. Alázatos és életigenlő – történjék bármi –, meg persze pimasz, szemtelen, humoros és mindeközben kétségekkel és kérdésekkel teli – nem véletlenül tud olyan találóan rátapintani a dolgok lényegére a szóvicceivel. Székhelyi pedig mindezeket szem előtt tartja, nem erősíti fel Karinthy személyiségjegyeit, hanem hagyja, hogy a művei beszéljenek a nevében (a beszélésnek csak az szab gátat, amikor a színész megakad a szövegben, de szerencsére a kezében lévő papírlapok mindvégig hűséges társként működnek közre).

Karinthy, a Frici - Székhelyi József Ehhez mérten Murányi Péter nem követett kronológiai sorrendet, amikor egymás mögé rendezte az elhangzó műveket és részleteket, inkább jellemző pillanatokat, fontos pontokat és embereket, valamint érdekes alkotásokat és irányokat igyekszik megmutatni az író életéből – persze nem mindet, utóbbi esetében is heteket tölthetnénk a Spinozában (még akkor is, ha csak az érdekesekre szorítkozunk). De hiába Karinthy van előtérben, írásai közül az működik jól, amire Székhelyi jobban rátapint. Az est kezdeti lendülete gyorsan alábbhagy, amit csak egy-egy szellemes poén tud feldobni, és igazán akkor indul be megint, amikor elkezdünk az Utazás a koponyám körül felé kanyarodni. Székhelyi ekkor kezdi el igazán érezni és átadni Karinthy szellemiségét, ekkor kezd el minimális, de erős gesztusokat használni, ekkor lép túl a korrekt ábrázoláson és ekkor szólalnak meg igazán a művek is – ekkor válik élővé például a halállal való harc, és az, ahogyan beleszeret egy nálánál jó harmincassal fiatalabb lányba.

Karinthy kétségtelenül képes aktuális lenni – és nyugodtan állíthatjuk, hogy ez örökre így marad, hiszen valami nagyon ellentmondásosan elemit tudott rólunk, emberekről –, önmagától mégsem képes működni a színpadon. Karinthy műveiből Karinthy önmagában nem érdekes, önmagában nem is tudhatunk meg róla semmit, csak a művein keresztül azáltal, ha látjuk és értjük, hogy mit gondolt a világról. Ez részekben ugyan teljesül, ám sem a szerkesztésből, sem a színpadi gesztusokból nem látszik arra vonatkozó igény, hogy ez több legyen, mint egy hatásos pillanatokkal tűzdelt Karinthy-ismertető. Viszont az is kétségtelen, hogy Karinthyt olvasni vagy hallgatni bármikor jó.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr208005473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.