7óra7

Soha vissza?
7óra7: (9/10)
Közösség: (6/10)

Soha vissza?

2012. 12. 21. | Turbuly Lilla

A kortárs román szerző, Gianina Cărbunariu darabját eddig még nem mutatták be Magyarországon. (A monodráma változatot Borbély B. Emíliával, mady-baby címmel néhány fesztiválon nálunk is játszotta a temesvári színház, kritikánk az előadásról itt olvasható Pedig. Kevés gyakoribb téma van ma a középiskolások és hozzátartozóik körében, mint az, amelyikkel a Kebab foglalkozik: a menni vagy maradni kérdése. Ez a darab az első döntésből következhető legrosszabb forgatókönyvet tematizálja. Hogy mi történhet egy, a tizennégyet alig betöltött lánnyal, ha csak úgy, egy alig megismert fiú ígéreteire hallgatva nekivág a világnak. És mi egy egyetemista fiúval, ha megbillen az a bizonyos belső mérleg. Ami persze itthon is megtörténhetne mindkettőjükkel, ugyanúgy, de mégis másképp. Annak ellenére, hogy a Kebab a végletek felé billenti a történetet, így azért hálistennek nem tekinthető tipikusnak, számos olyan kérdést vet fel, amelyekkel egy jóval szerencsésebb fiatalnak is szembesülnie kell, ha a kitelepülés mellett dönt.

Kebab

Elsőként is azzal az idegenségérzettel, ami a nyelvi kivetettségből, a közeg nélküliségből és olyan apró, banálisnak tűnő momentumokból áll össze az előadásban, mint például Madalina idegtépő angol tőmondatai és Bogdan folyton viszkető feje. Ez az idegenség zárja össze a három román fiatalt Dublinban. De ugyanígy lehetnének magyarok Berlinben vagy lengyelek Londonban.

Kebab Balog József rendező egy széthullástörténetet rajzol fel pontosan, kontúrosan, Madalina életének széthullását. Mellette ott van még a két másik szereplő története is, azok sem éppen felfelé mutatnak, de a legnagyobb amplitúdót mégis a lány sorsa írja le. Ezt még hangsúlyosabbá teszi, hogy az előadás utolsó részében megfordul az addig lineáris időrend, és a vége felől nézhetünk rá arra, honnan indult el a lány mindössze néhány hónappal korábban. A történet szerint Bogdan filmezni tanul, a vizsgafilmjét készíti Madalináról. Erre a szálra építve a látványvilág meghatározó eleme az animáció, ami szervesen és természetesen épül be az előadásba. (Érdekesség, hogy mindez az ezúttal a tőle megszokottól eltérő művészeti ágban megmutatkozó Kiss Ernő színművész munkája.)

A játéktér meghatározó, szinte kizárólagos eleme egy három részből hol összeálló, hol darabokra bontott kanapé, ami utal a három szereplő változó viszonyrendszerére is. A színészek pedig életre keltik ezt a viszonyrendszert a diszkó néző közeli, bárpult melletti, tágassága mellett is barlangszerű terében. Madák Zsuzsanna a Madalinából Mady-baby-vé, nyolcadikosból prostituálttá vált lány szerepében először előrefelé kell, hogy megmutassa, hogyan sodródik naivitásból, kalandvágyból, szerelemből ez a lány egyre lejjebb, hogyan válik egyszerre hol idegesítően karcos-nyegle, hol vidám-kedves csitriből robotszerű élőhalottá. Aztán az időrendben hirtelen nagyot ugorva talál vissza a kezdeti iskoláslányhoz. Voicut, Madalina futtatóját Mihály Péter játssza: gátlástalannak, érzéketlennek, vadnak, vagyis olyannak, ahogy egy stricit elképzelünk, de attól nem lesz sematikus, hogy a merev maszk mögül néha kibukkan az emberi: mint amikor kiderül, hogy Bogdan már menekülne összezárt hármasukból, és erre lehetősége is van. Akkor egy pillanatra érezni, hogy nem csak az „üzletember” tiltakozik benne ez ellen. Barsi Márton Bogdanja eleinte kilóg a hármasból a maga értelmiségi-művész attitűdjével, innen azonban meglehetősen gyorsan csúszik el a megélhetési filmezés felé, majd még tovább. Ha vadságból jóval kevesebb szorult is belé, mint Voicuba, szilárd értékrendből sem jutott sok neki. A végén aztán nem csak a hazai csapatnak való szurkolás, de valami sokkal súlyosabb is egymáshoz láncolja kettejüket.

Kebab

A december 12-i bemutató óta eltelt hét, a diáktüntetések akkor még éppen csak elkezdődött sora megmutatta, hogy az a korosztály, de legalábbis annak a korosztálynak egy része, akiknek a Kebab elsősorban szól, tud felelősen gondolkodni a saját jövőjéről, szeretné azt itthon felépíteni, és ki is tud állni a saját igazáért. És ez nagyon jó hír a Kebabban és az életben egyaránt sokszor elhangzott „Vissza? Soha.” mondatokhoz képest. (Még akkor is, ha épp e mondat leírása után kaptam egy telefont, hogy az unokahúgom megkapta a brit állampolgárságot. Ő már nem valószínű, hogy visszajön.)

A Hevesi Sándor Színház elmúlt két évi tanteremszínházi teljesítményét követve bizton elmondható, hogy folyamatosan és meggyőzően lépkednek előre, és - ha most konkrétan nem is tanteremben, hanem egy diszkóban tették meg a következő lépést - ennek az útnak fontos állomása a Kebab.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr838002043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.