A romantikus, ám kalandos előadás látványában megidézi, történetében pedig hűen követi a korabeli stílusjegyeket. Zenei világa, koreográfiája és technikai kivitelezése a legkorszerűbb színpadi megvalósításban mutatja be – kortárs módon – a klasszikus történetet.

Szomor Györggyel az előadásról beszélgettünk.

► Hogyan jött az ötlet, illetve mi volt az oka, hogy a Monte Cristo grófját musicalként állítsák színpadra?

*Szomor György (SzGy):* Az ötlet körülbelül 10 évvel ezelőtt fogalmazódott meg, amikor együtt dolgoztunk Pozsgai Zsolttal egy musicalen. Aztán elsodort az élet minket egymás mellől, és bár amikor találkoztunk, mindig felmerült, hogy csináljuk meg, mind a ketten nagyon sokat dolgoztunk. Amikor azonban a Robin Hoodot próbáltuk a Margitszigeten, a békéscsabai színház pedig a Csínom Palkót a Műjégpályán, megint találkoztunk, és ott volt Fekete Péter is, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, akinek megemlítettük az ötletet. Idén be is tudtuk mutatni az előadást.

A Monte Cristo grófja ifjúságunk egyik meghatározó élménye volt, sokaknak a kedvenc olvasmánya, ami nem véletlen, hiszen olyan dolgokról szól, ami az ember életében örök. Ilyen a szerelem, az árulás, a bosszú. Tudunk-e a rengeteg sérelem terhével élni, és ha bosszút állunk, az vajon nem teszi-e még nehezebbé az életünket? Ezek olyan kérdések, amik bennünk is felvetődnek - ha nem is nap mint nap. És ha nem is kapunk válaszokat, legalább jól körbejárjuk a témát.

► A Monte Cristo grófját a Békéscsabai Jókai Színházban mutatták be, de most egy sokkal nagyobb színpadra költözik. Mennyiben lesz más a margitszigeti előadás, mint a békéscsabai?

*SzGy:* Már a munkafolyamat elején is felmerült, hogy úgy csináljuk meg, hogy szabadtéren is tudjuk játszani. Bár szükséges zsinórpadlás is a darabhoz, az infrastruktúra a Margitszigeten szerencsére rendelkezésre áll.

Egyébként is terveztünk néhány meglepetést a szabadtéri közönségének, de ebből természetesen nem árulhatok el túl sokat. Egy biztos: hőlégballon lesz, de nem ez az egyetlen dolog, amivel készülünk.

► Robin Hood Monte Cristo grófja, Báthory Erzsébet - valamennyit szerzőként is jegyzi. Mi a közös ezekben az alakokban? Miért őket választotta?

*SzGy:* Jelen pillanatban talán én vagyok a közös pont. Szeretek olyan dolgokat csinálni, ami érdekel. A Robin Hoodnál is érdekelt az az ember, aki igazságot szolgáltat, aki keresi az igazságot, aki a hűség és a hazaszeretet megtestesítője. Ő olyan figura, akit mindannyian ismerünk, de szerettem volna az én szemszögemből is kicsit megmutatni.

A Báthory Bán Teodóra ötlete volt. Mindenképpen úgy szerettük volna megcsinálni a történetet, hogy felhasználjuk a legújabb kutatásokat, hogy ne a jól ismert történetet szajkózzuk. Fantasztikus munka volt, és ahogy egyre mélyebbre ástam a történetben, egyre izgalmasabbá vált. Szerettünk volna egy kicsit Erzsébet ügyvédei lenni, mert a bulvár akkor is – most is – az egyszerű drámákra vágyott, de nem biztos, hogy a vérszomjas Báthory-kép úgy igaz, ahogy az a legendákban elterjedt.

► Rendezőként, dalszerzőként és színészként is sokat dolgozik, most pedig mind a három feladatból vállalt magára – ahogy a Robin Hood esetében is. Ez három nagyon különböző látásmódot igényel. Könnyű ezeket közös nevezőre hozni?

*SzGy:*Az egyik munka segíti a másikat, hiszen több aspektusból is tudom nézni az előadást. Rengeteg behatás ér, ami a végén összeáll egésszé. Sok mindent szeretek csinálni, de hogy mi az, amit tudok, azt nem én fogom eldönteni. Az izgatott mindig is a színházcsinálásban, hogyan jutunk el az üres papírtól egészen a kész előadásig, és ebből mindig is szerettem kivenni a részem. De ugyanilyen fontos a jó munkatársak kiválasztása is. Erre mindig nagyon odafigyelek.

► Tervben van már esetleg a következő produkció, amit akár jövőre a Margitszigeti Szabadtérin láthat majd a közönség?

*SzGy:* Csak azért nem mondom el, mert inkább leírom, de van. Témáját tekintve egy nagy szerző művét választottam ki, ami ha úgy tetszik, történelmi, ha úgy tetszik, kaland, ha úgy tetszik, borzasztóan mai történet, de leginkább talán a kaland dominál benne. Valószínűleg egy nem létező, de számomra igen izgalmas emberről szól majd a történet.