A Karaván Művészeti Alapítvány színészei által játszott, Tóth Géza rendezte produkciót óvodásoknak, és kisiskolásoknak ajánlják. Az előadás keretében három rövid (két székely és egy orosz) népmesét láthatnak a gyerekek. A meséket bábok segítségével adják elő a színészek, de nem paravánt használnak, hanem ők is láthatók – így színészi játékkal, mimikával válik színesebbé a humoros előadás. A színészek a gyerekeket játékosan bevonják a történetbe. Az előadás új, sikeresen mutatták be óvodákban és iskolákban is.
A pletykás asszony
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember meg egy asszony. Ez az asszony szeretett nagyot mondani és jókat hazudozni, de még jobban szerette mindezt letagadni. Az ura egyszer csak megunta a sok hazudozást, és elhatározta, hogy megleckézteti a feleségét. Egy reggel az ember nem akart felkelni az ágyból, és hosszas kérlelésre elárulta az asszonynak, hogy ő bizony egy tojást tojt az éjjel, de meghagyta neki, hogy senkinek el ne mondja. Az asszonynak csak ennyi kellett, és bár esküdözött, hogy tartja a száját, már rohant is a kútra vízért. Ott aztán találkozott a szomszéd menyecskével, akinek persze rögvest elújságolta a nagy hírt, szigorú titoktartás mellett, de neki már két tojást mondott. Hát így tudta meg estére a falu, hogy az ember reggelre kilencvenkilenc tojást tojt…
A három leány
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony, s volt annak három világszép leánya, egyik szebb volt, mint a másik. De a legnagyobbik tyúkszemű volt, alig látott az orránál tovább, a középsőnek lütyő volt az esze, ha elkezdett kacagni, nem bírta abbahagyni, a legkisebb meg csepűnyelvű volt, nem lehetett érteni, hogy mit mond. Bánatos volt az özvegyasszony, mert nem bírta férjhez adni a lányait. Honnan, honnan nem, odakeveredett a faluba egy jóképű kanászlegény. Az özvegyasszony elhatározta, hogy három lánya közül az egyiknek férjül szerzi a legényt, meg is hívta estére a guzsalyasba. Egész nap sütöttek-főztek a háznál, a lányok öltözködtek, készülődtek a nagy eseményre, anyjuk pedig kitanította őket, hogy mit csináljanak és mit ne, ha férjhez akarnak menni.
Répamese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregapó. Ültetett egy répát, nevelgette, biztatgatta, legyen édes, nőjön minél nagyobbra. Meg is nőtt a répa, édes is lett – ment az apóka, hogy kihúzza. Húzta, tépte, ráncigálta, de hiába, a répa csak nem mozdult. Hívta az anyókát, együtt huzdigálták a répát, de az csak nem mozdult. Hívták az unokát, hívták a kiskutyát, a macskát, de mindhiába. Aztán hívták az egérkét, s együtt húzták-vonták, cibálták mind a répát, mire engedett az óriás gyökér, s kifordult a földből.
