A színház nagytermében kialakított speciális térben játszódó előadás létrejöttében a rendező és a temesvári társulat színészei mellett a nemzetközi szinten is elismert képzőművész, díszlet- és jelmeztervező Iuliana Vîlsan is közreműködik, ugyanakkor a stáb tagjai között szerepelnek a rendező állandó munkatársai, az erdélyi származású Török-Illyés Orsolya és Szabó Domokos színművészek, illetve Nagy András operatőr, aki fénytervezőként játszott jelentős szerepet az előadás képi világának kialakításában.

Hajdu Szabolcs a színház világában kezdte pályáját, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult. Első játékfilmjével, a Macerás ügyekkel számos díjat nyert magyarországi és külföldi fesztiválokon, alkotásaival pedig a későbbiekben többször vett részt rangos nemzetközi fórumokon, ahol a fiatal alkotó több jelentős elismerésben is részesült. Amellett, hogy a Magyar Filmszemlén különböző kategórikban több alkalommal is taroltak a filmjei és a fődíjat is többízben elnyerte, jelentős elismerésnek számít, hogy a Fehér tenyér és a Bibliotheque Pascal című alkotásait Magyarország Oscar-díjra jelölte. Erős szálak kötik Romániához, ahol huzamosabb ideig élt és alkotott is, filmjeiben pedig az erdélyi színészek mellett neves román alkotókkal is dolgozott, akik között Oana Pelea, Gheorghe Dinică, Andi Vasluianu, Răzvan Vasilescu és Ion Sapdaru neve is megjelenik. Az erőteljesen sajátos és konvencióktól mentes alkotásairól ismert rendezőnek a temesvári színházban végzett munkája egyszerre jelent visszatérést a színház világába, ahol rég nem dolgozott, és Romániába is, ahol korábban már alkotott színészként és rendezőként is.

A Békeidőben egy olyan világ tárul elénk, amelyben egy alkotó ember útját követhetjük nyomon, s vele együtt arról a közegről is erőteljes képet kaphatunk, amelyben létezni próbál, legyen az a szűk családi, baráti kör, vagy a szélesebb társadalmi réteg. Langermann, a Békeidő főszereplője a legújabb könyvének megjelenése után felkérést kap egy színdarab megírására. A szerző apjának közeli halála, a temetés körüli hercehurca, az egyensúlyát vesztett család rejtett konfliktusai és a fojtogató társadalmi légkör azonban nem kedvez az alkotáshoz szükséges nyugalom állandósításához. A vállalt feladat egyre nagyobb teherként nehezedik Langermann vállára, irreális, végzetes méreteket öltve.

A Békeidő című előadás létrejöttét egy, az átlagosnál hosszabb ideig tartó felkészülési folyamat előzte meg, amelynek során lehetőség nyílt arra, hogy az alkotók jobban megismerhessék egymást, és a rendező irányításával egy intenzív műhelymunka során a színházi kommunikáció határait feszegetve a kifejezési formákat kutassák, oly módon, hogy az egyes karakterek megjelenésétől, a történeten és a formán keresztül az előadás aktuális állapotáig mindent az alapoktól építettek újra. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az előadás szövegkönyve is a próbák során zajlott improvizációra épülve, a szereplők ötleteinek a felhasználásával íródott, így a temesvári társulat tagjai egy közös, minden részletében egymás személyiségére, történeteire épülő alkotói folyamat részesei lehettek. Az egy évig tartó folyamat azonban nem zárul le a bemutatóval, hiszen a megírt szövegek és a nonverbális jelenetek mellett az előadás jelentős részét képezik az éles improvizációk is, amelyeknek köszönhetően az előadás folyamatosan alakul, jelenidejűsége hangsúlyosabbá válik, hisz bizonyos pillanatok, jelenetek előadásról előadásra a nézők előtt születnek meg. A rendhagyó próbafolyamat eredménye így egy kevésbé szokványos, kliséktől mentes előadás, amelyet még inkább izgalmasabbá és teljesebbé tesz az a kevésbé szokványos helyzet is, hogy az előadás szereposztásában a rendező és forgatókönyvíró is jelen van, aki nemcsak levezényli az előadást, de egy-egy jelenetben színészként is részt vesz a produkcióban. Az említett helyzetek gyakran szülnek naturális, életszerű pillanatokat, de az előadás világára jellemző módon a jelenetek gyakran mennek át abszurd szituációkba, illetve stilizált, szürreális helyzetekbe is. Az előadás plasztikus formanyelve így erőteljesen gazdag váratlan, gyakran abszurdnak tűnő fordulatokban, néha a fanyar humor dominál, máskor pedig a komor, groteszk hangsúlyok határozzák meg a jelenetet. Az érzelmi, intellektuális és esztétikai síkokon egyensúlyozó előadás azonban képes mindvégig megőrizni egy egységes stílust, amelyben konkrét és elvont elemek egyaránt helyet kapnak. Ehhez járul hozzá az előadás gazdag képi világa, amely a rendező mellett a már említett két jelentős alkotóművész érdeme. Iuliana Vîlsan, aki képzőművészként többek között Bukarestben, Párizsban és Messinában is állít ki, számos nemzetközi fesztiválon vett részt, díszlet- és jelmeztervezőként pedig számos neves alkotóval dolgozott együtt, ezúttal is erőteljesen erős hagulatú, sajátos teret és jelemzvilágot alakított ki. Az UNITER-díjat is elnyert alkotónak az idei évadban már láthatták munkáját a temesvári színházban, hiszen ő volt a díszlet- és jelmeztervezője a nagysikerű Gardénia című előadásnak is, így az alkotó visszatérő vendége a temesvári színháznak. Iuliana Vîlsan sajátos képi világát Nagy András munkája egészíti ki, aki számos rangos elismerés mellett többször nyerte el a Magyar Filmszemle legjobb operatőri díját is. A rendező és a két tervező szerencsés találkozásából így egy rendhagyó díszlet született, amely egy több installációt is magába foglaló térkonstrukció, amely egyszerre konkrét és elvont, az előadásra jellemzően pedig nyers és árnyalatokban gazdag.

A temesvári színház évadának hetedik bemutatóját a helyek korlátozott száma miatt március 26-án előbemutató előzi meg. A premiert követően április hónap folyamán 7-én és 21-én láthatják az érdeklődők az előadást.

Az előadásban fellépnek: Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, Hajdu Szabolcs, Kiss Attila, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Szabó Domokos, Tar Mónika, Tasnádi-Sáhy Noémi, Török-Illyés Orsolya.