Az utóbbi időben kevesebbet láthat téged színpadon a közönség. Mintha kicsit eltűntél volna a nyilvánosság elől.

*Margitai Ági:* Ez egy tudatos döntés volt, én magam is kevesebbet akartam dolgozni. Két-három éve nagyon kifárasztottam magam. Az élet is úgy hozta, hogy az elmúlt egy évben kevesebb felkérést kaptam. De a tavalyi évadban csináltam a Janikát a Karinthy Színházban, és mennek még a régi darabjaim is. Például a Bárkában a Dogville vagy az Orlai Produkcióban megvalósult Sírpiknik Mindkettőt négy évvel ezelőtt mutattuk be, és most már persze ritkábban játsszuk, úgy havonta, kéthavonta. Iszonyú munka megőrizni és frissen tartani ezeket a szerepeket. Egy előadásnak van egy folyamata, és ha kimarad négy-öt hónap, akkor újra próbálni kell, mert elkopik, és nem csak szövegtudásban kopik el, hanem intenzitásában is. Borzasztóan fontos, hogy meglegyen a tempó, hogy a szöveg csak úgy jöjjön, gördüljön ki belőled, mert ha az megvan, akkor a játék is valahogy visszajön.

A Könnyű préda, amit most próbálsz, egy negyven körüli nőről szól, akinek meghal a nála jóval idősebb, gazdag férje, és mindenki lecsap rá, illetve a várható hatalmas örökségre. Ő ugye a címben szereplő, könnyű préda, akit Pikali Gerda alakít. Ki vagy te ebben a történetben és mit akarsz Klárikától?

*Margitai Ági:* A halott férj testvére vagyok, aki nagyon utálja Klárikát. Miután az előző feleség, akitől van egy közös gyerek, elment, ő nevelte fel ezt a fiút és ő vezeti a háztartást is. Amúgy pedig egy jósnőféle, egy jövőbe látó. Én az ilyenekben nem hiszek, de abban igen, hogy vannak megérzések és vannak nagyon érzékeny emberek. Ez a nő is ilyen, bizonyos határig megérez dolgokat, de amikor rájön arra, hogy erre képes, akkor üzletet csinál belőle, ami viszont már teljesen blöff. Ez aztán nagyon mókás szituációkat teremt.

Műfaját tekintve ez egy zenés komédia.

*Margitai Ági:* Komédiát piszok nehéz játszani. Iszonyú pontosnak kell lenni, rengeteg ötlet kell hozzá, nem csak szöveg poénok, amik ebben jócskán vannak, hanem olyan szituációk, mozgások, amik viccessé és mozgalmassá teszik az egyes jeleneteket. A Könnyű préda olyan komédia, ami szórakoztat és gondolkodtat is egyszerre. Rengeteg olyan magánéleti, társadalmi dolog van benne, ami mindenkit érdekel. Miközben nevetünk, néha azt mondjuk: „hoppá” és elakad a szavunk, mert magunkra, barátainkra, az életünkre ismerünk.

Ismert és elismert színészkollégákkal, illetve fiatal pályakezdőkkel, harmadéves kaposvári színi növendékekkel dolgozol együtt. Te mindig is a magad útját jártad, akkor lettél szabadúszó, amikor ezt a fogalmat még nem is ismerték itthon, de a színészek nagy része ma is társulati formában érzi vagy szeretné jól érezni magát, amire ezeknek a fiataloknak elég kicsi az esélye, látva színházi struktúrában zajló változásokat. Te milyen tanácsot adnál nekik?

*Margitai Ági:* Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz nekik, és nagyon sajnálom őket, épp úgy, ahogy az idősebb színészeket is, akik körül most egyik percről a másikra felbomlik ez az állandó társulat. A társulathoz való tartozáshoz egy fiatal színésznek pokolian nagy szüksége van. Arra, hogy legyen egy hely, ahol rendszeresen foglalkoztatják, feladatokat kap, gondolkodnak benne, nevelik, terelik a pályáján. De nem egy életen át. Abban nem hiszek, hogy negyven évig lehet egy helyen lenni, legalábbis én nem tudnék, mert az embernek szüksége van arra, hogy új kihívások érjék. Ez egy olyan pálya, hol mindig tanulni kell. Ez egy olyan pálya, ahol mindig figyelni kell, mert minden változik. És ha nem figyelsz, lemaradsz.

Úgy gondolom, neked épp ez az egyik titkod, hogy mindig tudtál figyelni és mindig nyitott tudtál maradni. Az a fajta fiatalság, ami belőled árad, szerintem pont ebből fakad.

*Margitai Ági:* Ebből táplálkozik, igen. A kíváncsiságból. Kíváncsi ember vagyok és érdekel az a dolog, amit csinálok, meg ki akarok próbálni mást is. Mondjuk azért most már a szöveg több időt igényel.

Nehezebbé válik a szövegtanulás?

*Margitai Ági:* Én borzasztó hamar tanultam, iszonyú tempóban, de könnyen is felejtettem. Most az van, hogy nehezen tanulok, és könnyen felejtek. Egy egész színdarabot megtanulni, pontosan megtanulni és megtartani iszonyatosan nehéz feladat. Ráadásul amikor te vagy egyedül, senki más és csak beszélsz és beszélsz. A jövő évadban fogok egy ilyet játszani. Émile Ajar Előttem az élet című művéből Lőrinczy Attila ír színpadi változatot, amiben én leszek a főszereplő arab kisfiú, Momo. Eleinte úgy volt, hogy az idős Rosa mamáját játszom majd, de amikor a Rózsavölgyi Szalont vezető Zimányi Zsófia rendezőnek Alföldi Róbertet kérte fel, ő azt mondta, hogy nagyon érdekli a dolog, de úgy, hogy a fiút ne egy tizennégy éves gyerek alakítsa, hanem én, és a partnereim is mind idős kollégák lesznek.

Hogy lehet egy gyereket eljátszani úgy, hogy az ne legyen mórikált, ne legyen csinált?

*Margitai Ági:* Nem kell gyerekeskedni. Neki csak a nyelvezete olyan, de a gondolatai egész különlegesen emberszabásúak.

Ez a szerep nagy kihívás és egy újabb nagy lehetőség. Visszatekintve a pályádra, azt kaptad, amit szerettél volna? Elégedett vagy?

*Margitai Ági:* Nem mindig, de mondhatom, hogy én egy teljes életet éltem. Az embernek vannak nagy élményei, nagy találkozásai. Jó előadásban, jót játszani, jó emberekkel az nagyon jó dolog. Persze az élettől se mindig azt kaptam, amit vártam, de attól ez az élet egy teljes élet és ezt el kell fogadnod. A színház is ilyen. Tökéletesen nem eshet minden egybe. Éppen azért kell nagyon résen lenni, mert csak akkor találod meg a boldogságodat. Néha elmegyünk mellette, elfelejtjük, hogy mi tett boldoggá, gyakran azt is, hogy boldogok voltunk. De azt mondhatom, hogy tulajdonképpen én egy boldog ember vagyok.