A Kossuth- és Prima Primissima díjas mesterművész, rendező, a dalszínház örökös tagja 83 éves korában hunyt el.

"Nehéz tudomásul venni, bár tudtuk, hogy az utóbbi időben egészsége megroppant, Seregi László nem lesz fizikai valójában közöttünk. Az első balettelőadás, amelyet itt láttam, az ő Makrancos Katája volt" - idézte fel a búcsúztatáson Ókovács Szilveszter kormánybiztos. "Ötvenöt éves földi pályafutás érkezett végéhez, de csak a földi végponthoz" - fűzte hozzá, a művek pályája nem zárul le, hanem végtelen, hiszen azok maradandóak.

A Magyar Nemzeti Balett nevében Solymosi Tamás megbízott balettigazgató vett búcsút Seregi László hamvaitól. Shakespeare A vihar című drámáját idézte, amelynek táncba fogalmazását annyian várták tőle, de amire már nem volt testi ereje. "Mesterünk volt, de nem engedte, hogy így szólítsuk, hívjatok Lacinak, mondta. Szerencsések voltunk, hogy szerethettük őt és félhettünk tőle, hiszen szigorú kritikus volt. Ám a bírálatában mindig a jobbítás szándéka rejtőzött. Szerencsések voltunk, hogy ismerhettük egyéni látásmódját és ő is szerencsés volt, mert gazdag alkotói pályát futott be" - mutatott rá Solymosi Tamás.

Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója, a legendás 1983-as Macskák rendezője kiemelte: csodálták ezerszínű tehetségét, hogy egyszerre volt zenész, képzőművész, koreográfus és rendező. Seregi nem volt tanár a szó klasszikus értelmében, "mégis minden mondatoddal, gesztusoddal tanítottál. Megtanítottál arra, hogy azt kell akarni, mindig minden a legjobb legyen. (...) Shakespeare-balettjeid a világirodalom legnagyszerűbb darabjainak egyenértékű zenés színházi megfelelői" - vélte a rendező.

"Honnan jött tudásod, páratlan ritmus-, és arányérzéked, ami a művészet alapja? Nincs válasz. Magától értetődően mindig mindenre tudtad a megoldást. Az egyetlent és a legjobbat. Meggyőztél mindenkit és legyőzted azt, akit kellett. Csak egy valami volt nálad erősebb: az idő" - fogalmazott Szirtes Tamás.

"1985-ben »örökbe fogadtál« és a Júlia nevet adtad nekem" - emlékezett a Shakespeare-előadás egyik főszereplője, Volf Katalin Kossuth-díjas balettművész. Hozzátette: negyed századon át táncolhatta a szerepet és hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt az ajándékot megkaphatta.

Seregi László hamvaitól a Farkasréti-temetőben Görgey Gábor író, Horváth Ádám rendező, valamint Sass József és Hirtling István színművész vesz végső búcsút.

Seregi László 1945-től grafikát tanult az Iparművészeti Főiskolán, majd 1949-ben komolyabb előképzettség nélkül felvételizett a Honvéd Művészegyüttesbe. 1968-ban Hacsaturján zenéjére készítette első nagyszabású, egész estés táncdrámáját, a Spartacust. 1970-ben készítette A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin című táncjátékok koreográfiáját.

1972-ben a Sylviát alkotta, 1975-ben Csontváry képeire és tragikus életére alapozva A cédrust Hidas Frigyes zenéjére. A Macskák koreográfiáját 1983-ban, Prokofjev Rómeó és Júlia című balettjének új feldolgozását 1985-ben készítette el. Mendelssohn zenéjére koreografálta 1989-ben a Szentivánéji álom című balettjét, 1994-ben Hidas Frigyes Makrancos Kata című Shakespeare-feldolgozását jelenítette meg a balettszínpadon.

Seregi László 1977 és 1984 között az operaház balettigazgatója volt, közben több külföldi együttesnél saját koreográfiáit tanította be, tánckompozícióit 18 országban adták elő.