► A Független Thália Projektet tulajdonképpen az Alternatív Thália Projekt folytatásának is tekinthető, de régebben ez egy másfél hetes fesztivál volt, most viszont az egész évadra kiterjed.

*Litkai Gergely (LG):* Reméljük, jövőre is tudjuk folytatni – a részünkről és a FÜGE részéről is megvan erre a szándék. Eredetileg valóban ATP-nek hívták, és azért gondoltuk, hogy átkereszteljük FTP-re, mert a független szó manapság trendi lett, felkapta a sajtó. Így jutott eszünkbe, hogy ez jó hívószó lesz a nézők számára. Szerintem az egész így kerek, ahogy most van: a Jurányiban tudnak próbálni a társulatok, létre tudják hozni a produkciókat, mi pedig játszási helyet biztosítunk. A Thália stúdiói nagyon jól felszerelt, mindenféle színházi produkció befogadására alkalmas terek, van mellette kialakult közönségszervezésünk, szóval működőképes a dolog. Ez a hely bázis tud lenni az előadások bemutatásához, de valójában a Jurányi a bázis, ahol ezek az alkotók találkoznak egymással, ahol létre tudnak jönni a produkciók. Jól ki egészítik egymást.

► Honnan jött az ötlet?

*LG:* Régi álmom, illetve több is ez álomnál, mert eléggé racionális elképzelés, hogy a humort, a nagyon mainstream stand-up-ot és a kicsit leszakadóban lévő hagyományos kabarét házasítani, vagy legalábbis találkoztatni kellene a független színházakkal. Azért velük, mert számtalan olyan projektet hoznak létre, ami sokkal inkább megfelel a kortárs kabaré követelményeinek, mint amit a mostani kortárs kabaré csinál – amit erős túlzás kortársnak nevezni. Megkerestem ezzel az ötlettel Kulcsár Viktóriát, a FÜGE produkció vezetőjét, és felmerült bennem, ha már amúgy is megpróbáljuk ezt valamilyen formában összehozni, akkor miért ne csinálnánk egy nagyobb szabású együttműködést? Később az volt ennek a lényege, hogy műfaji megkötés nélkül folytassuk, és ha vannak műfaji találkozópontok, azokat kihasználjuk.

► Ezek szerint cél, hogy felrázzátok a kabaré műfaját. A „trendiesítése” is egy lehetséges kifutása az együttműködésnek, vagy csak zajlik az együttműködés, és hátha ez is bekövetkezik?

*LG:* Az együttműködés mindenképpen folytatódik, függetlenül attól, hogy lesz-e humortörténeti kifutása, de szeretnénk, ha ez a kifutás ettől függetlenül is megvalósulna. Tettünk már ez irányba lépéseket, A humor forrása műfaját tekintve például tipikusan egy ilyen kezdeményezés volt, és annak nagyon örülök – a vegyes fogadtatása ellenére –, hogy ez volt az első kabaré, amire sikerült a Nemzeti Kulturális Alaptól támogatást szerezni és pénzt nyerni a Katona József-pályázaton. Szóval azt hiszem, hogy a döntnökök látták, hogy ebben van valami, ami eddig nem feltétlenül volt meg a kabaréban.

Jövőre is tervezünk hasonló előadásokat, több produkciót is szeretnénk létrehozni, amikhez már konkrétan rendezőket hívunk. A Dumaszínháznak is lesz a FÜGÉ-vel közös projektje, aminek kapcsán szkeccs-esteket fogunk létrehozni, és most lesz a Dumaszínházban egy Dumaszínház-impró nevű est, ahol stand-uposok és színészek, Bánki Gergely, Vinnai András és Fodor Annamária csinálnak együtt egy impróelőadást.

Sokféle együttműködés indult el. Ezek az első lépések. A kabaré műfajában negyven év elmaradását kell behoznunk, a stand-upban ugyan sok minden megtörtént már, de abban is legalább harminc év elmaradásunk van ahhoz képest, ahol mondjuk Amerikában tart. Az volt a cél, hogy ezeket kis lépésekben ledolgozzuk. A humor forrása számunkra erről is szólt, és ezért volt érdekes a közönség fogadtatása is: hogy egyáltalán mi vicces, hogyan viszonyul a nézőközönség például ahhoz, amikor szembesítik őket azzal, hogy milyen közönség, hogy miket néznek, mi számít rossz poénnak, mi jó poénnak – akár egy darabon belül is. Erről szólt a Humorfesztivál is, a sok nagyszínpadi előadás mellett voltak kabarék, stand-upok, amik után próbáltunk közepes érdeklődésre számot tartó beszélgetéseket összehozni legalább az alkotókkal, hogy megismerjék egymást, hogy kiderüljön, ki mit tud más műfajokról: hogy ne szigetként működjenek a dolgok. Hiszem, hogy a mainstream akkor működik jól, ha folyamatos kapcsolatban van az undergrounddal.

► Mi az a negyven év lemaradás?

*LG:* A kabaré esetében az, hogy mind játszási, mind írási stílusában megmaradt a '20-as, '30-as, '40-es évek, a kabaré aranykorának stílusában, ám sokszor ez csak szándék marad, ezt sem tudja reprodukálni. Később rátelepedett a szocializmus pora, amit nem igazán akar lerázni róla senki. Mindenki azt várja a kabarétól, hogy valamiféle összekacsintás legyen a nézők és a színészek között, akik éreztetik, hogy őket elnyomja a hatalom. Ugyanakkor humor szempontjából minimális innovációval készülnek, ugyanazok a problémák forognak benne már vagy húsz-harminc éve. Próbálkoztunk sok mindennel ez ügyben, én is nagyon sok jelenetet írok, humor-műsort szerkesztek, de azt láttam, hogy a műfaj önmagában már nem képes megújulni. Mindenképpen olyan külső erőket kell bevonni, akik teljesen más szemszögből látják a dolgot. Az a nehéz, hogy minderről a nézőket is meg kell győzni, ami szintén nem csak egy-két év, de hiszek benne, hogy előbb-utóbb sikerül őket is rászoktatni valami másfajta humorfogyasztásra.

► Vagyis ez kísérlet: megnézitek, hogy a függetlenek mit tudnak kezdeni a műfajjal.

*LG:* Bevonjuk őket, ahogy tudjuk, akár rendezés, akár írás szintjén. A megtakarított pénzünket visszaforgatjuk, hogy közben olyan jeleneteket írassunk, amikről tudjuk, hogy nem feltétlenül lesznek sikeresek, de fontos, hogy megszülessenek, mert ha ezek a lépések nem történnek meg, soha nem fog megújulni a műfaj. Próbálunk olyan szikrát adni neki, ami új hullámot tud felszínre hozni.

► Az FTP tulajdonképpen kettéválasztható, hiszen a befogadott előadások jelentős része nem a humorról szól.

*LG:* Persze, az FTP egy önmagában működő projekt, aminek nyilván vannak találkozási pontjai a humorral, de a humor-projekt ezzel párhuzamosan létezik, aminek a következő állomása a Bombaüzlet! című előadás lesz, amit most mutatunk be, Benedek Miklós rendezésében. Ez tulajdonképpen kabarétörténeti áttekintés, a műfaj kezdetétől napjainkig. Érdekes, hogy ugyanazok a dialógusok és gondok foglalkoztatták az akkori konferansziékat és kabarészerzőket, mint minket. A kabarénak mindig az volt a problémája, hogy lenézett műfaj volt, ugyan óriási alkotók is írtak kabarékat, de később majdnem mind megtagadták ezt a múltat, és ebből adódóan mindig jelen volt a generációk közötti feszültség. A Bombaüzlet! pont egy Kellér Dezső-konferansszal ér véget, amikor Verebes Istvánnak átadja a stafétabotot, és azt mondja, hogy mert titeket nem érdekel a politika, a gazdaság, ti csak arról beszéltek, hogy hogyan éltek. És ez a stand-upnál is felmerül problémaként: az ember életéről beszélünk, ami nem feltétlenül vet fel morálfilozófiai kérdéseket.

► Hogyan lehet bekerülni? A FÜGE, a MaNNa és a Nézőművészeti Kft. tűnik alapcsapatnak?

*LG:* Pont most játssza nálunk a Tünet Együttes a Priznic előadását, de van TÁP színházas előadás is, a Roló A Humorfesztivál erre is jó volt, hogy egy csomó előadást láttunk – a válogatók is irgalmatlan mennyiségű előadást néztek meg. Nem titkolt cél volt, hogy castingoljuk az előadásokat, amiket meghívunk, hogy ki az, aki érti ezt a műfajt, aki érdeklődik iránta. Azokat, akik a humort illetően jó benyomást tettek, tehetséges emberek és van affinitásuk is a műfaj iránt, felkérjük. Az FTP esetében lehet jelentkezni Kulcsár Viktóriánál, ő tesz javaslatot nekünk, amit általában el is fogadunk. Lesz együttműködésünk egy Vinnai-darab kapcsán a FÜGÉ-vel, amit a Jurányiban fogunk játszani: a Furniturt.

► Volt-e olyan következménye a Humorfesztiválnak, hogy találtatok olyan embert vagy csapatot, akivel mindenképpen együtt akartok működni?

*LG:* Volt: amit mindenki kiemelt és nekem is nagy kedvencem volt, az a Máthé Zsolt rendezte Roadmovie Ha a műfajnak kell megújulnia, akkor ez az, amire gondolunk – vannak az előadásnak hibái, de ezt a fajta gondolkodásmódot akarjuk elsajátítani a kabaré esetében is. Ott van még a Lefitymálva ami szintén az a gondolkodásmód, aminek a humorban működnie kéne: úgy reflektálni problémákra, társadalmi jelenségekre, hogy az ne váljon didaktikussá.

► Mi a következő lépés?

*LG:* Egyelőre emberkísérleteket folytatunk... A kabaré sokszor olyanoknak is szórakozás, akik csak segítséggel tudnak nevetni. Van egy ilyen teóriám: vannak emberek, akik mellett, ha elkezdenek tapsolni és ők ezt hallják, akkor ők is szórakoznak rajta, holott igazából nem zsigerileg szórakoztató dolgokat látnak, hanem valamit, amit gondolnak arról, hogy mi a szórakoztató – nyilván mindenkinek van ingerenciája arra, hogy jól érezze magát.

Jövőre szeretnénk a közönséget is jobban rávenni arra, hogy kíváncsi legyen, hogy ne tagadja meg a műfajt. Nehéz, hogy a kabaré közönségének jelentős része rosszul viseli az újításokat, ők más kódrendszerben szeretnének kommunikálni, akik pedig nyitottak lennének arra a humorra, amit keresünk, azok ódzkodnak a kabarétól. A stand-upban az volt a jó, amikor elkezdtük, hogy nem volt semmiféle elvárás: nyitottan, érdeklődően bejöttek az emberek, és megszerették. Mára viszont nagyon sok negatív előítélet jött létre a műfajjal kapcsolatban, amit valahogy le kell győzni. Ezt a nyitottságot és érdeklődést szeretnénk a kabaré felé is újra megteremteni.