Zseniális zongorista volt és a "legfiatalabb ember", akivel szerencsém volt 1983-ban, 71 évesen dolgozni - mondta a kiállítás megnyitóján Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház főigazgatója. Felidézte, hogy Fényes Szabolcs háromszor igazgatta a Nagymező utcai teátrumot, 1942-ben, 1949-ben és 1957-ben - kívül-belül ismerte a műfajt.
Hozzátette: Fényes Szabolcs először 1935-ben állt a világhír kapujában, akkor Berlinben tervezték a Maya premierjét, de a librettista Harmath Imre és a kiszemelt primadonna, Alpár Gitta származása miatt ebből semmi sem lett. A zeneszerző Mayáját kirobbanó sikerrel 1931-ben már bemutatták Budapesten, a főszerepben Honthy Hannával.
Másodszor a világhírű tenorista, Mario Lanza fedezte fel a nagyvilág számára Fényes Szabolcsot, már közel álltak a megállapodáshoz, amikor az énekes váratlanul meghalt.
A Budapesti Operettszínház és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közös kiállításán plakátok, fotográfiák, partitúrák címlapjai láthatók. Nemcsak Honthy Hanna, Felföldi Anikó, Galambos Erzsi és más neves operettprimadonnák sora játszott olyan zenés darabokban szívesen, amelyeknek muzsikáját Fényes Szabolcs írta, hanem Tolnay Klárihoz és Básti Lajoshoz hasonló színészóriások is.
A kiállítás megnyitója előtt pályatársak, például Körmendi Vilmos, Kállai István emlékeztek a zeneszerzőre, felvételről Makk Károly, Bacsó Péter beszélt a filmzeneszerzőként is jelentős Fényes Szabolcsról.
Fényes Szabolcs 1986. október 12-én hunyt el. Halála után díjat neveztek el róla, amelyet a könnyűzene legkiválóbbjai kapnak meg minden évben, immár 15. alkalommal.
A Fényes Szabolcs Alapítvány kuratóriuma 2012-ben az alapítvány díját egyhangú döntéssel Kerényi Miklós Gábor főigazgató-rendezőnek ítélte. A díjat a péntek esti gálaműsor után vette át a jutalmazott.
*Száz éve, 1912. április 30-án született Nagyváradon Fényes Szabolcs Erkel-díjas operettszerző, a filmzene mestere, számtalan sláger komponistája.*
Az MTI Sajtó- és Fotóarchívumának portréja
Édesapja amellett, hogy mérnök volt, emlékezetes dalszövegeket írt Fráter Loránd és Balázs Árpád muzsikájára, egyik nagynénje, Fényes Annuska Jacobi-operettek primadonnája, másik nagynénje hegedűművésznő volt. Szabolcsot mindenki csodagyereknek tartotta, hiszen egészen kiskorában már kiválóan zongorázott és rögtönzött. A vélekedést csak ő nem osztotta, szerinte csupán az apja által föladott témát, hangulatot, verssort fejezte ki a megfelelő akkordokkal. Tanulmányait Magyarországon és magánúton végezte, közben zenét tanult a zeneszerző, zenepedagógus Siklós Albert növendékeként.
Alig múlt tizennyolc éves, amikor a fővárosi operettszínház bemutatta A hárem című zenés játékát. Az ifjú tehetségre felfigyelt a kor legnépszerűbb szövegkönyvírója, az Ábrahám Pál távoztával szerzőtárs nélkül maradt Harmath Imre, s megkereste a Maya szövegkönyvével. Fényes Szabolcs két hét alatt készült el a zenével, s ezzel megalapozta az életét. A darab - főszerepben Honthy Hannával - bombasikernek bizonyult, a Maya azóta bejárta szinte az egész világot, tucatnyi országban mutatták be.
Fényes ezután sorra írta a fülbemászó zenéket (Manolita, Csipetke, Music Hall). A harmincas évek elején, a válságos gazdasági helyzetben ő is külföldön próbált szerencsét: Bécsben, Berlinben, Párizsban filmzenék komponálásából tartotta el magát. A német fővárosban ott állt a siker kapujában, 1935-ben ide tervezték a Maya világpremierjét, de Hitler Németországában a librettista Harmath és a kiszemelt primadonna, Alpár Gitta származása miatt a premierre nem kerülhetett sor. Fényes a hosszabb-rövidebb külföldi munkák után mindig hazajött, pedig lett volna módja arra, hogy kint maradjon. (1959-ben a híres tenorista Mario Lanza kérte fel két filmdal komponálására, féléves olaszországi tartózkodással. Itthon minden engedélyt beszerzett, de indulása előtt néhány nappal az énekes meghalt, s az ígéretes külföldi karrier véget ért, mielőtt még megkezdődhetett volna.)
1942-ben megpályázta és el is nyerte a majdnem csődbe jutott operettszínház igazgatását. A tisztséget 1949-ig töltötte be, s a nehéz időkben a Latabár-testvérek és Honthy mellett Karády Katalin, Mezei Mária, Tolnay Klári, Csikós Rózsi, Turay Ida, Somogyi Nusi fémjelezte társulat szolgált vigaszul a közönségnek. Budapest ostroma után a korra jellemző módon az első társulati ülésen az elnöklő kultúrpolitikus kemény szavakkal ostorozta a színház volt kapitalista irányítását, majd átadta az igazgatói megbízást a régi-új vezetőnek. Erre az időszakra esett a Rigó Jancsi című operettjének bemutatása és ismét műsorra tűzték a Mayát, amelyben Karády partnere Básti Lajos volt. Fényesre jellemző, hogy bár felesége a korszak híres szubrettje, Csikós Rózsi volt, az általa írott darabokban nem osztott neki szerepet és nem írt neki külön dalokat. 1949-ben az operettszínház államosításakor Fényes Szabolcsot a Vidám Színpadhoz helyezték át zenei vezetőnek, majd 1957 és 1960 között ismét az Operettet irányította.
Pályafutása során 45 zenés darabot, operettet és musicalt írt, az említetteken túl a Latinovits Zoltán vendégszereplésével bemutatott A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak, továbbá a Lulu és a Florentin kalap címűeket. A könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai alakja kedvelt filmkomponista is volt. 131 filmzenét írt, ő a szerzője többek között az Egy szoknya, egy nadrág, a 2x2 néha öt, az Esős vasárnap, a Fűre lépni szabad, a Dollárpapa című sikerfilmek zenéjének.
Fényes Szabolcs 1986. október 12-én hunyt el, de halála után is az emberek fülében csengenek az általa szerzett melódiák, mint az Álmaimban valahol, Van-e szerelmesebb vallomás, Csak egy kis emlék, Luxusvonat, Küldök néked egy nápolyi dalt, Fehér sziklák, Szeretni bolondulásig, Nemcsak a húszéveseké a világ. Áradó, érzelemgazdag muzsikái megérintették a közönség lelkét.
Fényes Szabolcsot művészi teljesítményéért 1964-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1980-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. Halála után díjat neveztek el róla, amelyet a könnyűzene legkiválóbbjai kapnak meg minden évben.
