_A Magyar Operaénekesek Egyesületének nyilatkozata_

A mai napon megkezdődött a Magyar Állami Operaházban az elbocsájtandók személyes tájékoztatása. A magánénekesi társulat szélnek eresztéséről a megbízott főzeneigazgató tájékoztatta a művészeket. A tájékoztatások során nem hangzott el semmilyen, folyamatos foglalkoztatást, és megélhetési garanciát biztosító ígéret.

A Magyar Operaénekesek Egyesülete, mint az eddigi folyamatokba be nem vont szakmai szervezet tiltakozását fejezi ki az Operaházban történő elbocsájtásokkal kapcsolatban, szakmailag és emberileg elfogadhatatlannak tartjuk a fenntartó és a munkáltató döntését.

A teljes egészében megszüntetésre kerülő magánénekesi társulat jelenlegi bruttó bér- és járulék költségének négy-ötszörösét teszi ki az a költség, amibe a teljes egészében kényszervállalkozókra, alkalmi munkavállalókra épülő foglalkoztatás fog kerülni.

Komoly kérdés az is, hogy az Erkel Színház esetleges megnyitása esetén 100-150 ember visszaszerződtetése, illetve a megnyitott Erkel Színház részére milyen forrás biztosítaná, a szerény becslések szerint is mintegy 2-3 milliárd forintot évente?

Magyar közösségi, művészeti érdek egy, legalább egyetlenegy teljes operatársulat fenntartása. Magyarországi sajátosságban egy európai művészeti ágazat működtetése a cél. A mindenkori politikai vezetésnek biztosítani kell a műfaj túlélését, ami csak úgy lehetséges, ha nem csonkítják meg a magyar operajátszás művészi közösségét.

Akik jelenleg még a társulat tagjai, és teljes munkaképességük birtokában vannak, joggal várják el, hogy tisztességesen folytathassák az eddig végzett munkájukat, hivatásukat tovább.

Magyarország egyedülálló, kiemelt nemzeti intézményéről lévén szó, nem jelenthet problémát az, hogy 670 vagy 840 ember dolgozik közalkalmazottként. Ókovács Szilveszter kinevezése után többször hangsúlyozta, hogy az Operaház 900-1000 főnél alacsonyabb létszámmal működésképtelen! Az Operaház alaptevékenységéhez elengedhetetlenül szükségesek az operaénekesek, ezt a tevékenységet kiszervezni nemzeti kultúránk szégyene!

A politikai és kulturális vezetés igazi sikere az lenne, ha belátnák, hogy fejlesztés történjen, tehát ne a csonka magánénekesi társulatot építsék le, hanem teljes társulatot építsenek fel. A gazdaságpolitikai és a művészeti érdekek nem békíthetők össze. Ennek jegyében minden, az Operaházon kívülre szervezett munka vagy tevékenység többszörösébe kerül, mint közalkalmazotti jogviszonyban.

Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a teljes szakma véleményével és tapasztalatával nem állítható szembe olyan irreális és a valóságtól elrugaszkodott elképzelés, ami számszakilag, jogbiztonságilag a nemzetközi színházi gyakorlatban ismeretlen. A magyarországi rögvalóságban az egyébként is - alacsony fellépti díjakkal, alkalmi szerződésekkel - nem művelhető hivatásszerűen az operaénekesi pálya. Minden törvény adta lehetőséggel élni fogunk, hogy a véleményünk szerint szándékosan kialakított helyzet, ne válhasson visszafordíthatatlanul tragikussá!

Budapest, 2012. február 23.