A Jekatyerina Ivanovna az orosz femme fatale, az orosz végzet asszonyának története. Leonyid Nyikolajevics Andrejev (1871-1919) titokzatos darabja szerelemről, árulásról, olyan titkokról, amelyeket csak kevesen tudtak ilyen elevenen és hatásosan színpadra írni. A forró és vad szenvedélyek színészi megfogalmazása és a rendezői koncepció sem nélkülözi azonban a játékosságot. A színdarab rendkívüli népszerű a szerző hazájában, ám Magyarországon eddig még nem játszották. Egy orosz klasszikus, orosz kortársi értelmezésben - igazi színházi csemege.
A jaroszlavli színház
A Moszkvától északkeletre fekvő nagyváros, Jaroszlavl az idén ünnepli alapításának ezredik évfordulóját. A város színházát Fjodor Volkov, egy kereskedő fia, aki maga is színész és rendező volt, alapította. A Volkovról elnevezett teátrum és nemzetközi színházi fesztivál (amelynek az idén a Csokonai Színház két előadása, a Fodrásznő és a Mesés férfiak szárnyakkal is vendége) Oroszország egyik izgalmas műhelyének számít.
A szerző: Leonyid Andrejev
Leonyid Andrejev nevét kevesen ismerik nálunk, pedig a Sztanyiszlavszkij által vezetett Moszkvai Művész Színháznak ő volt Csehov után egyik legtöbbet játszott, népszerű szerzője.
Mint Csehov és Gorkij, Andrejev is a Művész Színház felkérésére kezd darabokat írni, ő azonban rendkívül fogékony a színháznak mint jelenségnek a működésére is. A színház (és a kultúra) egészének válsága közepette, valamint a mozi, a hangosfilm térhódításának kontextusában értelmezi újra a színház fogalmát és feladatát, s alakítja ki saját, új drámamodelljét, a pánpsziché drámát, melyben az intellektust, a gondolatot, valamint a mindent átlényegítő pszichét teszi meg főszereplőnek - írta a Színház című folyóiratban megjelent tanulmányában H. Végh Katalin.