A francia színház legizgalmasabb alakja újra Budapesten: Philippe Quesne és a Vivarium Studio ez alkalommal „ősrobbant” - ismét előkerülnek a parókák és szkafanderek, lesz itt zene, humor és egy magával ragadó evolúciós mese a planktonoktól a posztmodernig, miközben füstben és vízben úszik a teljes színpad.

A Philippe Quesne által 2003-ban – színészekkel, képzőművészekkel, táncosokkal, zenészekkel és egy kutyával – alapított Vivarium Studio mechanikus munkával és laboratóriumi aprólékossággal keresi a válaszokat például olyan kérdésekre, amelyek a drámai műfaj alapvető konvencióit kérdőjelezik meg.

A csapat már járt Budapesten 2010-ben A sárkányok melankóliája című produkcióval, amit azóta is euforikusan emleget a magyar közönség, mint a parókák, az AC/DC és a hatalmas felfújódó fekete zsákok felejthetetlenül bizarr találkozását.

Most érkező projektjük, a Big Bang egy olyan laboratóriumi gyakorlat, melyben a résztvevők mindent megtesznek, hogy felrúgják a színházi hagyományokat, hogy átjárhatóságot teremtsenek valóság és mű között. Képsorozat, melyben egy kis csapatnyi túlélő az ősrobbanás után egy szigetre menekül és újraírja a történelmet kellemes jelenetekkel. Evolúciós elmélet röviden: zenés jelenetek, abszurd történetek, óriási díszletek, lenyűgöző látvány – és még vicces is lesz.

Philippe Quesne 1970-ben született. Párizsban él. A párizsi École Estienne-ben (iparművészet), majd Képzőművészeti Egyetemen végzett tanulmányai után 10 évig színházi- és operadíszleteket, valamint kortárs képzőművészeti kiállításokat tervez. 2003-ban alapítja meg Vivarium Studio nevű saját társulatát; a csapat színészekből, képzőművészekből, zenészekből, táncosokból és egy kutyából áll. Színházi tevékenységével párhuzamosan performanszokat és köztéri akciókat szervez.

„Sok időt töltünk együtt, kiállításokra járunk, filmeket nézünk, zenét hallgatunk… Többen a színpadtér kialakításában is részt vesznek. A próbák értelme éppen abban van, hogy csomó mindent kipróbálhatunk. Elég vegyes alapanyagokból dolgozunk: az irodalom, a társadalomtudományok, a képzőművészet, a film, a képregény mind-mind jelen van a munkáinkban. Az előadás pedig apró jelzésekből, utalásokból, a színészek gesztusjegyeiből és szóhasználatából alakul azzá, ami. A kompozíciót az ötletek és az egymásra hatások határozzák meg. A történet pedig időközben szépen lassan kialakul.” (Philippe Quesne, a társulat vezetője az alkotás folyamatáról - Antoine Baecque interjúja a 2008-as Avignoni Fesztiválon)

Big Bang

„A Vivarium Studiót 2003-ban alapítottam azzal a céllal, hogy olyan saját alkotásokat hozzak létre, amelyek a színház ’assemblage’ jellegét, heterogenitását hangsúlyozzák. Első előadásom – La Démangeaison des ailes (Szárnyalási kényszer) – alkotói csapatában színészek, képzőművészek, egy táncos-zenész, egy filmes és egy kutya vett részt. Darabjaim egy-egy témát járnak körül a hozzá szervesen kapcsolódó elbeszélési móddal: a repülés vágyát és az esés tapasztalatát (La Démangeaison des ailes, 2003); a jövővel szemben érzett tehetetlenséget (Des Expériences, 2004-2005); a környezeti ártalmakat és az ember képtelenségét arra, hogy kivédje őket (D’après Nature, 2006). Tisztában vagyok a szöveg színházának létezésével és elsőbbségével, ugyanakkor nem csak ez a forma képes megfogalmazni a világgal kapcsolatos kérdéseket; az én előadásaim inkább egy olyan kortárs dramaturgia felé haladnak, amely a bennünk lakó zsigeri problémákat fogalmazza meg. A finom iróniával kezelt tematikát különféle típusú szövegekből szabjuk össze (interjúk, cikkek, versek, dalok, szószedetek), amelyek az egyéb színpadi eszközökkel (test, hang, fény, videó) kombinálva segítik a történet folytonosságát.” (Philippe Quesne)

A Trafó programjában időről időre felbukkannak olyan különleges produkciók, amelyek könnyedén átlépik a megszokott műfaji határokat, amelyeket lehetetlen skatulyákba gyömöszölni, amelyek új nézőpontot kínálnak, elgondolkodtatnak, lenyűgöznek és sok szempontból roppant aktuálisak… Az előadást az új, szokatlan, meglepő produkciókat felsorakoztató Sőtmitöbb sorozatban mutatja be a Trafó.

Május 11-én, pénteken az előadás után Tompa Andrea színikritikus beszélget az alkotókkal.