A 20. század táncművészetét meghatározó Pina Bausch néhány nappal legutolsó bemutatója után hunyt el 2009-ben, társulata azonban együtt maradt és a repertoáron lévő előadásaikat továbbra is játsszák Németországban és világszerte.

Bausch, akit egy neves tánctörténész, kritikus a magatartásformák archeológusának nevezett, a Sweet Mambóban (2008) kilenc táncos, hat nő és három férfi előadásában a csábítás és elcsábulás, az érzelmi ragyogás és nyomorúság, a sebezhetőség, a lelki és fizikai törékenység hullámzását fogalmazza meg. A koreográfus illúzióktól mentesen látja és láttatja a férfi és nő kapcsolatát az egymást követő, látszólag összefüggéstelen jelenetekben.

Az előadás két, egy-egy órás részből áll. A műben szólók és együttes táncok váltják egymást, amelyekben a gesztusok lágysága, könnyedsége, légiessége, az arcok kifejező ereje, a gyönyörű ruhák elkápráztatnak. "A Sweet Mambo a vizualitás ünnepe" - írják az előadás ismertetőjében.

A táncosok, hogy a szerepük és a saját életük közötti távolságot eltöröljék, időnként megszólítják a közönséget és magukról mesélnek történeteket. A nők néha mulatságosan, néha kétségbeesetten provokálnak, csábítanak vagy kéjesen hagyják, hogy ölelgessék őket a férfiak, de kiábrándultságuk újra és újra előbukkan - olvasható a darabról szóló tájékoztatóban. A rendezés és a koreográfia Pina Bausch, a díszlet és a videó Peter Pabst, a jelmez Marion Cito munkája.

A német táncművész-koreográfus társulata 2000-ben Wiesenland (Zöld Föld) címmel Budapesten, a Vígszínházban mutatta be a többhetes magyarországi tanulmányút és műhelymunka impresszióiból táplálkozó produkcióját. Korábban - 1995-ben - a táncszínház Nelken (Szegfűk) és Café Müller című darabját is láthatta a magyar közönség.

Pina Bauschról Wim Wenders háromdimenziós dokumentumfilmet készített; a táncfilmet sikerrel mutatták be februárban a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.

A német rendező már 25 éve tervbe vette, hogy filmet készít a modern tánc úttörőjeként hírnevet szerzett Pina Bauschról. A produkció előkészületei 2009-ben kezdődtek meg, Pina Bausch váratlan halála azonban kérdésessé tette a forgatást. A koreográfus táncosai, valamint munkásságának rajongói arra buzdították Wenderst, hogy folytassa a projektet. Az eredmény az első háromdimenziós művészfilm lett.

Pina Bausch (1940-2009) 1973-tól dolgozott a Wuppertali Színház állandó koreográfusaként, a színházon belül alakult meg a Tanztheater, amely az évek során számos országban turnézott. Az 1975-ben készült Le Sacre du printemps, majd az 1977-ben Bartók zenéjére alkotott Kékszakáll koreográfusi útját meghatározó előadásaivá váltak. Munkásságát számos díjjal ismerték el.