► Nem mindennapi lehetőség egy színész életében, hogy részt vegyen egy keleti tradicionális előadás létrejöttében. Milyen volt ez a próbafolyamat?

*Mucha Oszkár:* Az elején nagyon lelkesek voltunk, mert valóban ez egy különleges helyzet. Aztán mikor nekifogtunk, elkezdtek zúdulni a kérdések. Hogyan tudunk megérteni egy számunkra ennyire távoli mitológiai történetet? Hogyan tudunk közelebb kerülni a thai tradicionális színház logikájához, belső törvényszerűségéhez? Nem utolsó sorban pedig, hogy tudunk európaiként beépülni ebbe a történetbe és leigazolni jelenlétünket?

*Daragics Bernadett:* Éreztük, hogy a kulcs annak a kérdésnek megválaszolásában van, hogy miért játssza Hanumant és Pirakuant európai színész. Nem tudunk táncolni, nem tudunk thaiul beszélni, nem tudunk úgy csinálni, mintha mi is thai színészek lennénk, így a jelenlétünk változásokat hoz be az eredeti történetbe. Izgalmas felfedezés volt, hogy már attól, hogy más a bőr színe, mennyire megváltoznak a színházi jelentések.

► Mi volt a legnagyobb kihívás számotokra?

*Daragics Bernadett:* Az eredeti mesében sok olyan szimbólum van, arckifejezések, mozdulatok vagy akár kéztartás, amelyek nekünk teljesen mást jelentenek, és ezt nem tudtuk figyelmen kívül hagyni. Ha az előadásban úgy játssza el Mucha a karakterét, hogy közben a thai tradicionális majomtáncot utánozza, akkor nagyon nevetséges lesz, ráadásul a nézők sem tudnák megfejteni ezt a konvenciót. A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy a mi jelenlétünkkel az előadás mit kezd ezekkel a szimbólumokkal, és hogyan tudjuk finoman áthangolni őket a mi játékunkban úgy, hogy se a struktúra, se a szimbólumrendszer, de még a jelentés se sérüljön.

*Mucha Oszkár:* Számomra eleve az is nagy kísérlet, hogy angolul beszélünk a színpadon. Bekerültek angol-thai dialógusok az előadásba és ez egy nagyon izgalmas színpadi szituációt eredményez. Viszont ami meglepő volt a szövegekkel kapcsolatosan az az, hogy azok nem kötöttek és ezért improvizatívan épülnek be az előadásba. Ebből a szempontból úgy kell elképzelni, mint egy commedia dell'arte előadást. Furcsa volt megszokni, hogy a thai kollégák a szövegeket lazábban kezelik, nem mindig ugyanazt a szöveget mondják, így nem nagyon tudok végszavakat keresni sem… Így jelen lenni az előadásban elég nagy kihívás.

► Milyen volt a próbafolyamat, a konkrét munka?

*Mucha Oszkár:* Elég nagy volt végig a színészi szabadságunk, úgyhogy sok eszközt kitalálunk a karaktereink felépítésében. Folyamatosan egyeztetünk a thai kollégákkal, hogy melyek azok a megoldások, amelyek a kitaláltak közül beleférnek az előadásba. Így jutottunk el lépésről lépésre ahhoz a megoldáshoz, amely végül kialakult az előadásban, és a bemutatón azt éreztük, hogy működik.

*Daragics Bernadett:* Ez a próbafolyamat teljesen más volt, mint amilyen az Osonóban szokott történni. Mi otthon nagyon sokat beszélünk a témáról, improvizálunk, keresgélünk, kísérletezünk. Itt első lépésként elmesélték a történetet, majd megmutatták azokat a jeleneteket, amelyekben benne vagyunk, de ebből én nem értettem meg eleget ahhoz, hogy el tudjak indulni. Az első próbán még fogalmam sem volt róla, hogy ki vagyok, mit kell csinálnom. Aztán ahogy egyre jobban elmélyültünk a munkában, felfedeztünk néhány olyan elemet, amelyekről az ókori görög drámák jutottak eszünkbe. Valahogy, talán ösztönösen, mindig azt kerestük, hogy a megértés érdekében kössük ezt a történetet valamihez, ami többé-kevésbé a mienk. Ebben az előadásban is vannak olyan részek, ahol a színészek - a görög karhoz hasonlóan – énekkel, tánccal, közös szövegmondással magyarázzák a cselekményt a nézők számára. A történetben szereplő mitológiai figurák érzésvilága teljes mértékben egyeztethető a görög tragédiák hőseivel. Természetesen a megjelenítési forma más. Itt minden karakternek, legyen az majom, óriás, angyal vagy katona, megvan a saját mozgásvilága és az évszázadok során kialakult tánc-koreográfiája.

► Hogyan kell elképzelni egy ilyen előadást? Mi az, amiben más ez a fajta színjátszás?

*Mucha Oszkár:* Nagyon furcsának találtuk és nehezen is szoktuk meg, hogy az előadásban nem használnak csendeket, nincsenek kitartott pillanatok, amelyek elmélyíthetnének egy-egy témát. A fokozásokat és a feszültséget élő zenével valamint hanghatásokkal teremtik meg, míg a színész belső állapota mindvégig ugyanazon a szinten marad.

*Daragics Bernadett:* Rengetegszer használják a dobot és szeretnek sokat mozogni a színpadon. Viszont, amennyire nem pontosak a szövegben, épp annyira precízek a mozdulatokban. Minden számít: ahogyan tartják a kezüket vagy az ujjukat, ahogy behajlítják a lábukat, amerre néznek. Minden apró kis jel.

► Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok?

*Mucha Oszkár:* Egészen új és fontos tapasztalat, amit a Nontok próbái alatt megéltem. Végül is mindez, amit ez a helyzet hozott, de legfőképp az, hogy rég vágytam arra, hogy egy különálló karakter jeleníthessek meg, akinek tulajdonságai vannak, és az érzései helyzetről helyzetre változnak. Van egy érzelmi íve a szereplőnek, amit fel kellett építeni, és amire mindig figyelni kell.

*Daragics Bernadett:* Talán a legjobb tapasztalat az, hogy sikerült beilleszkedni az előadásba és jól érzem magam benne. De az is, hogy megtanultam két dalt melodionon játszani, úgyhogy a zenés részekhez is hozzá tudok kapcsolódni.