Csakhogy a Gül baba díszlettervezője Szegvári Menyhért rendező és a színház azóta elhunyt műszaki vezetője, Gróf Gyula volt, a Hamupipőke színlapján pedig Engler Imre neve van szcenikusként föltüntetve. Szegvári Menyhért egyértelműen plágiumnak tartja a történteket. Mint mondja, ők Húros Annamária egy korábbi ötletét adaptálták – engedéllyel – a Gül baba előadáshoz. "A mozgó szárnyak kiváló mobil teret képeznek, táncos előadáshoz különösen jó" – mondja Szegvári, aki megérti, hogy egy koreográfusnak tetszik ez a látvány. Amiatt azonban fel van háborodva, hogy az egri színház engedély és szellemi befektetés nélkül használja egy másik előadás terét.

"Megértem, hogy pénzhiány van, és hogy minél olcsóbban szeretnék kihozni az előadásokat. De engedély nélkül elvenni mások alkotását – ilyen nincs, ezen fel vagyok háborodva" – mondja Szegvári Menyhért, aki hozzátette: örömmel engedélyezte volna az előadás látványvilágának felhasználását, annyi kitétele lett volna, hogy Gróf Gyula, a másik tervező özvegyének fizessen valami díjat a színház. "Ezzel Gyula rengeteget dolgozott, és rossz érzés most ezt a munkát felfedezni valahol egészen máshol. Az ötletet, a tervet nem védi semmi? Ez elképesztő" – mondja a rendező. Szegvári egyébként a színház örökös tagja, ám Blaskó Balázs igazgatói hivatalba lépése óta nem dolgozik a Gárdonyi Géza Színházban.

"Az egész ugyanaz, csak hiányzik elöl a tüll, helyette hátul van egy fehér horizont" – hasonlítja össze a képek alapján a rendező a két előadást. És valóban: a fotók tanúsága szerint egy az egyben felhasználták a Hamupipőkében a Gül baba látványelemeit. Természetesen a színházak gyakran használják fel díszlettáruk elemeit, de hogy egy máshoz tervezett munkát és látványt az eredeti alkotók nevének mellőzésével, engedélyük nélkül átvegyenek: példátlan. Arról nem is szólva, hogy a szerzői jogokról szóló rendelkezésekbe ütközik.