Az óriásplakátokat tartalmazó kötet az örök emberi értékeket színházi terekbe szervezve mutatja meg, az óriásplakát modern formavilágát felhasználva, tulajdonképpen "reklámozva" olyan állandó értékeket, mint a szeretet, a szerelem, a felelősség, az összetartozás, az őszinteség vagy a lelki béke.

A kötetet Tóth Krisztina, Vörös István és a Baltazár Színház társulata mutatja be június 20-án 18 órai kezdettel a Klauzál tér 13. szám alatti könyvesboltban. A résztvevőkkel Jakupcsek Gabriella beszélget. A könyvben szereplő képsorozat kiállítás formájában is megtekinthető lesz a Klauzál 13-ban, június 27-ig.

A könyv előszava

A Baltazár Színház egy különleges színtársulat. Tagjai professzionális színészek, akik 1998 óta művészi munkájukból élnek meg, és akiket – mellesleg – a társadalmi szóbeszéd értelmi fogyatékosokként aposztrofál.

Az elmúlt 2 évben – színházi tevékenységeinken kívül – egy óriásplakát-képsorozat megvalósításán dolgoztunk. A 12 Parancsolat című sorozat létrejöttét az a szándék vezette, hogy összeszedjük, kiemeljük és megerősítsük azokat az örök emberi értékeket, amelyek mindannyiunk számára tájékozódási pontokat jelenthetnek a hétköznapokban. A cím ugyan bibliai utalást hordoz, de az általunk ábrázolt értékek nem vallási vagy erkölcsi törvények, nem tiltásokat tartalmaznak, hanem általános mutatók, a helyes irányba terelő útjelzőtáblák. Az úton végig kell menni, mindegyiknél megállni. Egy sem hagyható ki.

Szeretet. Szerelem. Biztonság. Felelősség. Összetartozás. Őszinteség. Szabadság. Elfogadás. Vágy. Teljesség. Lelki béke. Hit.

A képeken színházi tereket hoztunk létre. A színháznak a szakrális, rituális erejét emeltük át egy olyan profán műfajba, mint a reklám, amely ma a leghétköznapibb és a legnézettebb vizuális forma. Az értékek mint reklámozandó termékek jelennek meg, a reklám szabott formáitól eltérően több és szabadabb olvasatot engednek a nézőnek. Valamennyi képhez asszociatív írások társulnak.

A képeken a Baltazár Színház színészei láthatóak, a fogyatékosság mégsem témája a képeknek. Az a tény, hogy az egyes értékek megjelenítéséhez arcukat adó személyek sérült emberek, alkotói koncepció: nekik talán jobban elhisszük azt, hogy ezen értékek szerint élve valóban olyan világot teremthetünk, amelyben jó létezni.